Életünk napjai

A nap sms-e

2012-02-28T14:19:00.000+01:00

" Épp a disznó és a gyerek növekedési erejét hasonlítjuk össze: a malac 1 hét alatt megduplázza a súlyát, 9 hó alatt 100 kg. Szóval nyugi, Andris kismiska. :P "

XD

Ui.: Na, kitől jöhetett az üzenet? XD

2012-02-27T11:49:00.000+01:00

Hideg van.

Kívül, belül.

Az a bizonyos Fekete Viharfelhő

2012-02-22T08:32:00.000+01:00

Van olyan nap, amikor semmi sem megy.

Hetek óta kínlódok a sarkammal, ami még akkor fájdult meg, amikor Andrist kendőben vittem a város túlvégébe.
Aztán pár napja éjjel rosszul fordultam , és még félálomban is éreztem, hogy valami nem jó történt a bal combcsont és a medence találkozásnál. Azóta meg- és elfordulni csak úgy tudok, ha a lábamat fordítom először irányba, mert különben eldőlök, mint egy krumplis zsák + fáj is tisztességesen. A sétálás sem egyszerű ilyen pazar mozgásszervekkel.
Mivel mindkét lábamat igyekszem kímélni - hahaha -, ezért már a derekam is fáj.
Siettemben összekevertem a fotómasinát a telefonommal - piros-piros - és emiatt Nólival sikeresen elkerültük egymást + csibiékkel sem tudtunk találkozni.

Este a gépem újra feladta a harcot. Már megint a táp lett a hibás. A korábbi javítás garanciája két hete járt le. Nem elég, hogy a gép nélkül az ember már-már testi fogyatékosnak érzi magát, de még az összes horgolás mintám rajta van, így még arra is ki kell találnom valamit. Ja, és a munkáról se feledkezzem el, amit így egyelőre nem tudok csinálni.

Az kedvezőtlen történésekre a koronát Andris tette fel, aki éjjel 1-kor felébredt és 4:45-ig nem volt hajlandó elaludni. Mivel sem előtte, sem utána nem némán, mozdulatlanul aludt, ezért nem merem még csak gondolatban sem összeszámolni, mennyit aludtam. Most is azért keltem fel, mert nem lehet aludni tőle és így legalább az ideg nem basztat..

Zombiság van és kedvetlenség.

Rádöbbenés

2012-02-17T20:15:00.000+01:00

Nincs mese, be kell látnom, hogy felnőttem. Ettem 90%-os étcsokit és - nagyon ízlett!

The Iron Lady (A Vaslady)

2012-02-16T21:25:00.000+01:00

Elkezdtük a Vaslady-t nézni, de félúton feladtuk. A helyzet pont fordítva van a tegnapi filmhez képest: a cselekmény vontatott és ha van véletlenül nagyobb ugrás benne az érthetelen, zavaró a múlt és a jelen keveredése, de Meryl Streep kétségtelenül nagyon nagyot játszik. Szerintem kapni fog Oscar-t.

Moneyball (Pénzcsináló)

2012-02-15T22:17:00.000+01:00

Megnéztük és jónak találtattuk. Igen nagyon jónak. Nem gyors film, ellenben lassú, sok visszaemlékezéssel, ami kissé zavaró, ráadásul baseballról szól a film - ami engem speciel nem nagyon izgat fel-, de valahogy mégis működik a dolog. Igazából nem értem, hogy Brad Pitt-et miért pont ezért a szerepéért jelölték Oscar-ra - dehogynem: a naaagy nemzeti baseball -. de jól hozza a karaktert, szóval akár tőlem meg is kaphatja. (De nem ő fogja.)

Jó mozi ez, nézzétek! :)

Rosszság / Jóság

2012-02-11T23:33:00.003+01:00

Rosszság:

Andris tegnap kapta meg a 18 hós oltását. Megmondom az őszintét: én nem szoktam aggódni sem az oltások előtt, sem utánuk. Egyszerűen nincs miért. Eddig lázas sosem volt, a mások által rettegve emlegetett 15 hónapos MMR oltással sem volt semmi gond 6-7 pöttyöcskétől eltekintve. Na éppen ezért lepett meg a mai nap. Már tegnap este is gyanús volt a kipirult pofija, de arra gondoltam, hogy biztosan melege van. Aztán mikor ma újra kipirult megmértem a lázát, és ugyan csak alig hőemelkedése volt, de volt. Ráadásul az amúgy sem jelentéktelen méretű combjai - oda böktek neki, mindkettőbe - másfélszeresére dagadtak és az oltás körül egy jókora foltban bepirosodtak. Most alszik fél 9 óta, de elég szörnyen. Állandóan dobálja magát, valamint az első konkrét holdkórozás is megvolt: zsémbelve lemászott az ágyról - ekkor értem a szobába - majd lefeküdt a földön lévő éjjeli menedékre és aludt tovább. Nem békésen, de legalább (még) nem ébredt fel.
A fentiektől eltekintve ma nagyon klassz napunk volt. Vackor végig fölöttébb jókedvű és nevetős volt, pedig nem létezik, hogy nem sajognak a lábai.

Jóság:

Ami a közlekedési problémáinkat illeti áttörés szagát hozza magával a fagyos februári szél. Már harmadik napja sétáltunk az utcán - kézen fogva! Egyre ritkábbak a gyeplőrángatások, nem igazán akarja már kitépni magát a kezemből és ma kifejezetten nagyot jártunk. Tünde látta is mikor jött hozzánk, ahogyan Vackor nagyfiúsan lépked mellettem és hozzáértő szemekkel méricskéli a forgalmat. :) Nem tudom kifejezni, milyen sokat jelent ez nekem! Kétségtelen, még odébb van a babakocsi nélküli élet, de már látszik a fény az alagút végén. :)

A mai nap fénypontja az volt, amikor hosszú idő óta először - már ha egyáltalán történt már ilyen - együtt ebédeltünk mind hárman. :) És ez nem úgy nézett ám ki, hogy én Andrist etettem, közben meg néha kanalaztam a saját tányéromból, de nem ám! Hanem a fiatalember _teljesen_ egyedül fogyasztotta el a cukkínis bazsalikomos husit krumplipürével. :)

Tolkieni örökség

2012-02-07T21:58:00.001+01:00

A minap elmorfondíroztam rajta, hogy Andris tulajdonképpen Tolkien professzornak és A Gyűrűk Urának köszönheti a létezését. Talán éppen ezért nyomja olyan átszellemülten a sajátos GyU szerepjátékát.Képi bizonyítékok következnek.

Az alul látható képen teljes átéléssel hozza az éhhalál elől éppen megmenekült hobbit gyereket. Bár az is lehet, hogy egy partira tréningezik, hogy ne maradjon szégyenben a "nagy" hobbitok előtt.

Ezen a fotón egy nagy hobbit gondolkodót formál meg, amint a világ különös dolgairól elmélkedik. Kiskorára való tekintettel pipát nem kapott, de igen éles elméről téve bizonyságot, felfedezte, hogy egy dinós fogkefével is elérheti a kívánt drámai hatást.

Az utolsó képen Vackor a sötét oldalát is bemutatja. Mivel a háztartásban fellelhető legnagyobb fekete színű textil az apja zoknija, ezért egy piros takarót magára rántva (improvizációból jeles!) alakult át a Vörös Lidérccé.

Nem diétás, de finom :)

2012-02-07T21:26:00.001+01:00

A múlt hétről megmaradt kalácsot már eleve szárazon vettem, de hétvégén elérte a kritikus kőjellegű állapotot. Mivel kaját nem dobunk ki - pláne ebben a gazdasági helyzetben -, ezért ma rittyentettem belőle egy klassz kis sütit.

Hozzávalók:

1/2 száraz kalács

2 tojás

kb. 3 dl tej

méz/cukor

vanília aroma

aszalt gyümölcs (opcionális)

1 banán

1-2 dl tej

kakaópor

A kb. 3 dl tejet elkevered a felvert tojásokkal, belekutyulod a mézet, vanília aromát, aszalt gyümit és a felkockázott kalácsot. Addig kevergesd (vagy csak hagyd, hogy álljon a tejes cuccban), míg alaposan meg nem szívja magát, de még nem ázik szét. A kotyvaszt dobd bele egy kivajazott sütőtálba, be vele a sütőbe, 200 fokra 30 percre.

Amíg sül a kalács, addig a banánt turmixold le/ alaposan törd össze villával, majd keverd hozzá a kakaóport és annyi tejet, amilyen sűrűre szeretnéd az öntetet. (Ez utóbbiból elég frankó banános forrócsokit lehet készíteni némi melegítéssel. ;) )

Jó étvágyat! :)

Ofkorsz én nem ettem belőle, ez a fiúknak készült. :P

Nagy az Isten állatkertje...

2012-02-03T22:27:00.001+01:00

Igen b*meg, ez egy létező film...

Finomság, süssétek meg!

2012-02-03T11:57:00.000+01:00

Mostanában igyekszem egészségesebben táplálkozni, főleg annak reményében, hogy talán sikerülne tartósan fogynom végre. Ennek jegyében a (saját) étrendemből kiiktattam a lisztből készült dolgokat, a cukrozott ételeket és a tejfogyasztásomat is visszafogtam. (Az első kettő sem egyszerű, de a harmadik az én everestem, mivel korábban ez meglehetősen jelentős volt.) Az egyik okos szakácskönyvemben találtam erre a muffin receptre, ki lehet próbálni, betyár finom. Ha egy kis natúr, cukor nélkül készült szilvalekvárral támadna kedvetek enni, megsúgom: nem rontja el! ;)

Diós-narancsos muffin ( 6 darab)

Hozzávalók:

10 dkg darált dió
5 dkg őrölt szezámmag
1-2 evőkanál (nyírfa)cukor
1/2 tk sütőpor/szódabikarbóna
3 tojás
1 kicsi sárgarépa
1 narancs reszelt héja
1/2 narancs leve
(Én tettem bele mazsolát is, de valószínűleg egy pici rum sem tenne neki rosszat.)

Összekevered az egészet, belevágod a formába, és 180 fokon 35 percig sütöd. Ennyi!

Jó étvágyat hozzá! :)

Súlyos téma

2012-01-31T12:11:00.000+01:00

Andris mindig is a mackósabb gyerekek közé tartozott. Ha evett - márpedig jóízűen evett - akkor az bizony meg is látszott rajta. Olyannyira, hogy mikor december közepén voltunk a támadónőnél akkor a gyermek mázsálását sikerült úgy kimozogni, hogy jeleztem a szakasszonynak, hogy pár napja mértük otthon. Ő meg bemondásra elhitte a 15,3 kilót, ami persze nem volt igaz, de nem mertem bevallani a 16,7 kilót neki. Oké, Vackor nem dagi, hanem masszív - ezt mondják a gyerekdokik is - , de akkor is megrendítő ez a szám.
Aztán jött a mandarin és a betegség.

Régóta harcban állunk a gyerökkel a gyümölcsevési szokásai miatt. Lényegében a szőlőn, reszelt! almán és banánon kívül nem volt hajlandó semmit megenni.* Aztán úgy egy hónapja vendégségben voltunk, ahol a gyerekek rohangálás közben 1-1 gerezd mandarint tömtek a szájukba. Vackor meg annyira izgatott volt a kortársai láttán, hogy a nagy izgalomban kb. a negyedik kísérletre megette azt a mandarint, amit a szájába sikerült csempészni. Na, azóta szinte csak ezt eszi. Ráadásul a betegség miatt jócskán megcsappant a farkasétvágya és ugyan most már jól van (bezzeg én...*hapci*), de továbbra sem fal úgy, mint korábban. Ennek eredményként a hétvégi mázsáláson jól meglepődtünk, hogy a digitális mérleg "csak" 15,9 kilót mutatott!

Hogy elébe menjek minden nemű "gyanúsítgatásnak": korábban sem tömtem, most sem traktálom. Mandarin mindig van kirakva egy kis tálkában neki, + 1-2 szál grissinit elropogtat napközben. Ennyi a nass, a többi az normál étkezés. Már, ha hajlandó enni valamit 3 falaton kívül. Mondjuk (még) nem bánom, mert igazán nem lenne rossz, ha 2 évesen nem lenne 20 kiló. Nagyon bízom benne, hogy most érkezett abba a szakaszba, amit mindenki mondogat, hogy elkezd a babaháj leolvadni róla a sok futkározás miatt, mert így ez a súlyvesztés tartós lenne, nem pedig átmeneti.

*Meg az ananászt. Csak nyersen, a konzerv fúj.

Vackor mester alkot

2012-01-24T21:18:00.001+01:00

Andris imádja a víz/ tej/ leves/ szaft/ stb... cseppeket szétkenni az ujjaival miközben elmélyülten tanulmányozza az absztrakt képeket, amiket legfeljebb egyelőre ő lát meg bennük.
Gondoltam szerzek neki egy jó napot és úgy két hete megnéztem a boltban az ujjfestékek árát, meg is csikordult belé a fogam. Aztán eszembe jutott, hogy pár évvel ezelőtt elraktam magamnak a spéci festék készítésének mikéntjét. Kissé megerőltettem az ellustult agytekervényeimet és meg is találtam az egyik mappámban. Pénteken vettem ételfestéket a Tescoban (85 Ft/db), ma pedig ripsz-ropsz összeütöttem a cuccot.
Nem mondom, a használat után kellett takarítani, de minden csöpp és paca megérte! :)

A hozzávalók és kotyvasztás menete a következő (tegyétek el a recipét, jól jöhet még egyszer! ;) ):

Hozzávalók: 3 evőkanál cukor, 1/2 evőkanál só, 120 ml étkezési keményítő, 480 ml víz, ételfesték*

Elkészítés: a cuccokat kiméred, beleöntöd egy lábasba 8 a festék kivételével), és addig főzöd, amíg besűrűsödik. (Én egy kicsit hígítottam rajta, amíg olyan sűrű (híg :P) lett, hogy amikor kivettem a habverőt belőle még egy pillanatig látszott a nyoma. Utólag kiderült, lehetett volna még tovább hígítani.) Mikor kihűlt kiporciózhatod a kulimászt a tároló edénykékbe, majd jöhet a megfestés. Kb. 6,5 dl lesz

FIGYELEM! Én nem vártam a felhasználásával a teljes kihűlésig, így aztán jól meglepődtem, hogy lényegében belekötött az üvegbe. Melegítéssel és kis víz hozzáadásával lehet utólag is hígítani rajta. Viszont minél sűrűbb, annál jobban fed.

* ételfesték helyett szerintem nyugodtan lehet használni porrá tört vízfestékgombot vagy temperát, de ez utóbbit nehezebb eltávolítani a ruhákból

Fanfiction (a GyU rajongók lassan kezdenek készülődni)

2012-01-23T21:56:00.001+01:00

Anno nagyon lelkes fanfiction olvasó voltam. Eleinte minden szart elolvastam, aztán idővel elkezdtem a minőséget keresni. Így bukkantam rá Conquistadora-ra. Aztán egyszer csak váratlanul eltűnt, én meg a minőségi "drog" híján hagytam a fenébe a fikciót. A hétvégén hirtelen ötlettől vezérelve leporoltam az agyam azon részét, ahol annak az oldalnak a címe szerepelt, ahol korábban közreadta az írásait. És elképedve láttam, hogy visszatért.

Az új részt még nem olvastam el. Úgy vagyok vele, mint beosztós gyerek az ajándék csokival: egy darabig csak nézegeti, szagolgatja, aztán ha már nem bírja tovább, ráveti magát és az utolsó morzsáig befalja.

Fő tudnivalók a sztorikról: Tolkien, Másodkor, sinda. Az író a keményvonalas fanfction írók közé tartozik, nagyrészt (ha nem teljesen) Canon, angol nyelven, nem kezdőknek.

A történetek itt találhatók. (A kedvenceim a We Were Young Once történetek. ;) )

Ha valaki nem boldogulna a blogspot "huncutkodásával": http://www.storiesofarda.com/searchresults.asp

Update

2012-01-21T23:30:00.000+01:00

Az írott szónak hatalma van.

Az előző bejegyzés közzététele után 10 perccel már ment a sírás. 23 órakor hagyta abba. Egész idő alatt egy percig sem volt magánál...

A Pokol tornáca

2012-01-21T21:18:00.000+01:00

Pontosan tudom, hogy milyen lehet a Pokol tornáca. Olyannak képzelem el, amilyen a mai napunk volt, csak végtelenítve.

Andris beteg lett a héten, semmi extra, sok takonnyal és köhögéssel jár. Mr. Toporzék nehezen viselte a betegséget, az elmúlt pár nap igen nagy részét csakis és kizárólag szoros testi kontaktusban velem tudta elképzelni.
Mikor a nappali alvások időtartama rövidülni kezdett arra gondoltam, hogy zavarja, hogy nem kap rendesen levegőt, és ezzel párhuzamosan az éjjeli ébredések is egyre korábbi órában törtétek/történnek. Ebből következik, hogy a gyermek bizony igen fáradtka volt ma reggelre.
Igen ám, de a fáradságra fittyet hányva napok óta egyre nehezebben lehetett elaltatni, mert egyszerűen nem engedte meg magának, hogy elaludjon.

Aztán jött a mai nap.

Fél 6-kor ébredt, utána az ölemben tanyázott másfél órát, és visszaaludt 45 perc erejéig. Ezt követően kezdett a helyzet eldurvulni, csak a hiszti, a csapkodás, a toporzékolás volt napirenden, nem volt semmi jó neki, enni pedig semmit nem akart. Miután egy gyors, pánikszerű menekülésre emlékeztető levegőzés után hazajöttünk, elszabadult a gyerekben lakozó összes démon.

Déltől 2-ig semmit nem csinált, csak ordított, zokogott, sírt, jajveszékelt, és közben folyamatosan a szájában turkált, tépte a fülét, arcát. Mindezt csukott szemmel, mert borzasztóan fáradt volt, de a fájdalom miatt nem bírt elaludni. Szuper, ez fogzás, már csak ez hiányzott. Egy kis langyos vizes fürdés után megnyugodott - hangsúlyoznám: nyakig taknyos a sarjadék, így meleg vízben kellene fürdenie, de attól meg jön az ínyfájás, szóval melyik kezemet harapjam, wazze -, simán elájult. Úgy 20 perce. Aztán elkezdett zokogni és nem lehetett sehogyan sem megnyugtatni, így végül fel kellett ébreszteni. Nem voltam boldog.

Következett újabb 2 óra hangos drámázás, majd előzetes figyelmeztetés nélkül elájult rajtam. Újabb 20 percre. "Aztán elkezdett zokogni és nem lehetett sehogyan sem megnyugtatni, így végül fel kellett ébreszteni. Nem voltam boldog." Újabb 1 órás sírás.
Természetesen ezek után már nem lehetett ép ésszel létezni Andris mellett. Ja, enni ekkor volt hajlandó először. Egy almás táskát és 2 szelet kalácsot. Mást egyszerűen nem volt hajlandó elfogyasztani, még a túró rudit is visszautasította.
A fürdetés utáni altatásnál jött a megvilágosodás a mindenre problémára. A neve: szeparációs szorongás.

Beteg, így természetesen egész héten rajtam lógott, ha nem akkor ordított és toporzékolt. Én meg nem láttam át a szitán, csak azt láttam, hogy szenved, és engedtem neki. Még a mosogatásért közelharcot kellett vívnom vele, és mikor az apja megölelt addig Andris nem nyughatott, amíg el nem tolt bennünket egymástól, annyira csak magának akart. Elaludni azért nem akart, mert az ágyában egyedül ébred fel, hiába megyek be hozzá rögtön. Kb. 20 perccel elalvás után van egy ébrenléti, mocorgósabb fázisa. Ilyenkor annyira felszínesen alszik, hogy képes magát felébreszteni, de mára már annyira kimerült, hogy csak a sírásig jutott, a szemét már nem bírta kinyitni. A fogzás extra jóság, geciség, megmagyarázza, miért nem akart enni semmit napok óta. (Pár napja észrevettem, hogy megint gyakran van a keze a szájában.)

És beismerem: már péntek éjfélkor enyhén idegösszeroppant állapotban voltam, tegnap délután pedig muszáj volt kicsit elmennem otthonról, mert már nem mertem ránézni a gyerekemre, annyira féltem tőle, hogy megütöm, nem kicsit. Ma is többször bőgtem vele együtt. Nagyon bízom benne, hogy a friss felismerés segíteni fog a helyzet kezelésében. Biztató jelek vannak, hiszen a hisztirohamok mennyiségét sikerült máris csökkenteni, és talán alvás ügyben is történt előrelépés. Igaz, ez utóbbi a ma nem divatos sírni hagyós módszerrel történt, viszont amikor kijött a szobájából, akkor nyugodtan fogadtam, és egy negyed óra elteltével félálomban raktam be az ágyába, ahol azóta már egy órája alszik.

Hogy a bő lére engedett levezetést összefoglaljam:

Betegség + Szeparációs szorongás + Fogzás = Purgatórium (de minimum agyhalál)

Okuljatok belőle(m)!

Játszóházakrul

2012-01-18T23:13:00.000+01:00

Mióta beköszöntött a trutymós, hideg idő, Andrist hébehóba elvisszük játszóházba. Részben azért, hogy a felesleges energiáit levezesse, részben pedig az újdonság varázsa miatt. Na nem sűrűn megyünk, mondjuk havonta egy alkalommal, mert hiába a sok pazar játék, ha a belépők nem olcsók. Eddig két játszóházhoz volt szerencsénk: az egyik itt van a szomszédos plázában (KACKAC), a másik az Őrs Vezér téren (Sugár). Természetesen nem a közeli jött be nekünk.

Az agyon sztárolt-reklámozott KACKAC játszóházak koncepciójával nem sikerült megbarátkoznom. Többek között pont az a bajom vele, amivel lelkesen hirdetik magukat: nevezetesen, hogy minden családtag talál magának valamit. Nem tudom, ki hogy van vele, de én nagyon nem találom oda illőnek egy drinkbár jelenlétét egy alapvetően gyerekek számára létrehozott létesítményben, de komoly fenntartásaim vannak a közvetlenül a bejárat mellé telepített villogó játékgépekkel kapcsolatban is. Oké, hogy nem félkarú rablók - dehogynem, csak itt nem közvetlenül a gépbe kell dobálni a pénzt - de ha pl. egy másfél - két éves gyereknek mellettük kell elhaladnia, biztosan visszafog hozzájuk szaladgálni, és nem a trambulinban fog ugrálni. Szóval görény dolognak tartom, na. A harmadik dolog, amin baromira felhúztam magamat, az a zene. Persze, nem kell álló nap Halász Juditnak és társainak szólnia a hangszórókból, de a mai népszerű* zenei irányzatokat nem hinném, hogy eredetileg ilyen hallgatóságnak szánták. De még nem is ez a legfőbb baj, hanem a hangerő. Mert az üvölt, és ez nem vicc. Fel nem foghatom, hogy miért kell a tőlem fél méterre álló gyerekemmel ordítva beszélgetnem. Ugyan kérésre készségesen csökkentik a hangerőt, de csak egy darabig.

Így aztán a fenti intézményben kétszer jártunk csak, és többet nem is megyünk feléjük. Akkor már inkább buszozunk egy fél órát a Sugár játszóházba.

Ami minden, ami a másik nem. A felnőtteknek itt is van kialakítva üldögélésre hely, de minden a gyerekekről szól. Többféle játék, több mászási lehetőség, a kicsiknek itt is van külön leválasztott hely, de lényegesen több játékkal, a büfé kínálata ugyan szegényes, de nem is habzsolni jár oda az ember és gyereke. A zene csak akkor szól, mikor kevesen vannak, nincs hangzavar és kimondottan gyerekzene.

* aki szereti hallgassa, váljék egészségére, de nekem masszív fejgörcsöm lett tőle mindkét alkalommal. tuc-tuc-tuc...

Elgondolkodtató, nem?

2012-01-17T21:38:00.002+01:00

" A hazafiasság pedig nem más, mint az erőszak önigazolása." (Oscar Wilde)

2012-01-15T11:28:00.000+01:00

Hétfőn eltemettük aput. Furcsán érzem most magamat. Egyrészt jobban megviseltek a történtek, mint vártam, másrészt a temetés után pár nappal sokkal jobban érzem magamat, mint számítottam rá.

Ünnepi zanza

2012-01-02T13:37:00.001+01:00

Röviden és tömören, hogy ne vesszen a feledés homályába az események sora:

December 24.
Úgy néz ki nálunk az az általános alapszabály, hogy ha karácsony van, akkor fogzás is. Így aztán ismét a tavalyi karácsonyi minimál programot sikerült lefuttatni, azzal a különbséggel, hogy idén az előző napi maradékot ettük meg ünnepi vacsorának (bakonyi sertésborda csirkecombra megénekelve) és Ulmon nem sárga, hanem bordó póló volt. A karácsonyfa du. fél 2-re teljes pompájában díszelgett - Andris nem hatódott meg tőle különösképpen -, fél 4-re meg volt az ajándékosztás, utána már csak túl kellett élni a fogzó-hisztiző-siránkozó-toporzékoló akaratgombóc tombolását és lenyomni aludni. Aztán jött a felnőtt program: megnéztük a Táncoló talpakat, jókat röhögtünk rajta. (Kiegészítő megjegyzés: sokkal jobb, mint vártam!)

December 25.
Délelőtt vakarászás, Andrisnak sikerült a délutáni szunyáját délelőtt 11-12-ig megejteni, innentől jött az erős fohászkodás, hogy csak éljük túl a családi karácsonyt a fáradt, fogzó, hisztis, stb... kölökkel. Mikor megérkeztünk a szóban forgó kiskorú rögtön kapott egy gyors lefolyású könnyed szívrohamot egy jószándékú, ám de nagyon harsány jókívánságtól. Utána nagyjából parti képes volt fél 5-ig, aztán dobbantani kellett. Hazajöttünk, pakoltunk a másnapi útra és igyekeztünk túlélni a túlélelndőket.

December 26-28.
Reggel fél 7-kor ébresztő, cihelődés, irány a vonat, a cél: Szolnok. Vittünk: egy nagy utazótáskát, egy nagy szatyor játékot - legyen mivel játszania Vackornak -, az ajándékokat szintén egy nagy szatyorban, egy táskányi mirelit kaját a gyereknek, egy laptopot dolgozás céljából, a túlélő hátizsákot, + a 16 kilós Veszett Medvét. Meg asszem volt még egy nagy cucc, de arra már nem emlékszem mi volt benne. Az úttól már hetekkel előre reszkettem, mert Veszett Medvéről azt kell tudni, hogy ha két percnél tovább egy helyben kell ülnie akár a mozgó babakocsiban is, már balhézik.
Az vonatozás jól ment. Félútig elszórakoztatta magát azzal, hogy egyikünk kezéből a másikba mászva nyomta a műsort egy szimpatikus nagymamának, aztán a maradék időben sétálni kellett a székek között. Ez nam volt túl nagy vidámság, mert a hely elég szűkös volt - mint a vonatokon általában -, a szerelvény mozgott, kanyarodott, stb..., Vackor viszont nem volt hajlandó megfogni a kezemet, így kb. 2 ülésenként nyomott egy balhét. Kurvára elfáradtam az egy órás út alatt.

Anyu várt bennünket az állomáson, mikor beültünk az autóba kitört a hiszti, ami rohamos elalvásba csapott át, ez tartott 40 percig. Mikor megérkeztünk anyuékhoz először a kiszállásnál volt balhé, aztán a lakásba való belépéstől akadt ki, majd akkor, mikor meglátta aput. Mondjuk ezt nem csodálom, mert én is kiakadtam, csak nem kezdtem bömbölni.
Aztán jött a tesóm, aki hatalmas piros pontot kapott, mert hozta a kutyáját is, ami viszont emberevő létére teljes idegösszeroppanást kapott az ott tartózkodásunk alatt a boldog üveghangú sikolyoktól, és az őt folyton kergető aprónéptől.

Az esti fürdés a mostanában szokásos két személyes program volt, utána lényegében elájult. Viszont az 30 percen belül kiderült, hogy hiába alszik, ha nem vagyok mellette borzasztóan keservesen zokog, így aztán valamivel 7 óra után nekem véget is ért a nap.

A 27-e sokkal jobban ment, Andris szemlátomást nagyon jól érezte magát, apám viszont kevésbé.

28-án mi haza jöttünk, apu meg este a kórházba.

December 29.
Kipakolás, elpakolás, mosás, takarítás, bevásárlás. Ekkor tapasztaltuk először, hogy Veszett Medve talán kicsit besokallt, mert amint kiléptünk a ház kapuján már jelezte, hogy ez neki nem tetszik, és amikor beértünk az egyébként általa rajongva imádott buszok közé sírva fakadt, délután pedig jöttek Orsie-ék, akikkel látványosan antiszockodott. Így aztán némi tanakodás után ugrott a szilveszteri délutáni program, ami a város túlvégén lett volna.

December 30.
Délelőtt Ulmo melóba el, Vackor meg én sétáltunk meg házimunkáztunk, aztán délután jöttek Ulmo szülei.

December 31.
Bevásárlás, ipari mennyiségű - legalábbis annak gondolt - francia saláta készítése, ezt esszük holnap is, de jó. 3-kor megérkeztek csibikéék egy gyors délutáni BÚÉKolásra, közben anyu hívta Ulmot, aki nem világosított fel, miért. Sejtések voltak már akkor is. Vackor valamivel jobb passzban volt, de iszonyúan balhézott még így is és borzasztóan csapkodott egész idő alatt. Mikor a vendégek elmentek akkor tudtam meg, hogy apu hajnalban meghalt.
Ezután minimál program következett, én befejeztem nem tudom hányadjára Elf sapkáját, Andris meg békésen átaludta az légitámadást. Éjfélkor koccintottunk, aztán még molyoltam valamit és elmentem aludni.
BÚÉK

BÚÉK

2011-12-31T21:43:00.000+01:00

(Később lesz karácsonyos beszámoló is.)

Boldog karácsonyt mindenkinek!

2011-12-24T22:34:00.000+01:00

Semmi nem történt a hétvégén

2011-12-18T22:34:00.002+01:00

A hétvége egyetlen és legfontosabb projektje Andris új csizmájának beszerzése volt, mivel az előző pár - egyébként kő drága - téli topánja 3 hét alatt gallyra ment.
Az üzletben szerencsére nagyon kedvesek és segítőkészek voltak: egy hét alatt bevizsgáltatták és mivel cserélni nem tudták így visszakapjuk az árát. Közben beütött az esős idő, így a lábbeli kérdése nem tűrt tovább halasztást. Igen ám, de mivel szombaton igen korán kelésből kifolyólag konkrétan egész nap szédelegtem, mint az őszi légy januárban, így nem tudtunk elmenni az igen távoli cipőboltba. Viszont a délutáni sétafikálás alatt ránk mosolygott Fortuna, és az egyik D. betűs szaküzletben egy idegen anyuka segítségével - akinek kb. 8 éves kislányának Vackor azonnal és elképesztő elánnal udvarolni kezdett - sikerült alig 3000 forintért hótaposó jellegű téli cipőt vásárolnunk őkelmének.

Ma pedig nem csináltunk semmit, csak pihentünk, játszótéren voltunk és vettünk sütit is. :) Este pedig elkezdtük nézni a Tudorokat, ami jó. Olyan, mintha a Rómát néznénk , csak pár évszázaddal később játszódna és Henrik úgy néz ki, mint egy pszichopata. :P

(Tudja valaki, hogy hová tűnt a blogspot szerkesztő-felülete?!)

Napi találós

2011-12-17T04:12:00.003+01:00

Mit csinál egy beletörődő és egyben gyakorlatias gondolkodású anya hajnali fél 3-kor?

Császármorzsát. :P

(És most elmegy aludni, mert végre kidőlt a Hajnali Renegát is. :) )

Hogy mi a Boldogság?

2011-12-13T21:15:00.001+01:00

Enyém a döbbenet

2011-12-12T11:58:00.005+01:00

Le vagyok nyűgözve, vagy inkább el vagyok ájulva. Vagy szimplán csak meglepődtem? A fene sem tudja, de az történt, hogy...

...megvettük azt csuda halolajat ami tutti-frutti ízű, hogy a gyerekek simán benyeljék. Az illata az tényleg az, de az íze simán borzalmas halízű, nem is csodálom, hogy az első nap után - ez volt a meglepetés ereje: kanál a száj előtt, hamm bekapta, lenyelte, aztán jött a ez-meg-mi-a-picsa-volt arckifejezés - Andris egyszerűen nem volt hajlandó bevenni a szájában semmilyen próbálkozásra. Próbálkoztam szépen, cselesen, viccesen, feltűnés nélkül, kiskanállal, nagykanállal, Nurofenes adagolóval, de mindenre azonnali elutasítás volt a válasz. Miután kellően kiakadtam rajta, hogy nem vagyok képes beletukmálni az olajat ~~amitől végre talán aludni fog egyszer~~, leültem vele szemközt, felemeltem a bűzös kotyvasszal teli adagolót, a szemébe néztem és közöltem vele: gyerek, ezt most meg kell enni. Tudom, hogy nem finom, de ha szépen lenyeled, akkor kapsz túró rudit, rendben? Ezt elismételtem neki még egyszer, de már az első alkalom után is hitetlenkedve néztem, hogy meglehetősen boldogtalan arccal, de kitátja a száját, majd ellenállás nélkül elfogadta ~~azt a szart~~ a halolajat. Másnap ugyan ez történt, csak akkor már csendes beletörődés ült az arcán.

Én meg el vagyok hűlve, hogy mennyi gógyija van Őkelmének. :) Mert tudom, hogy szinte mindent megért, na de ez azért kicsit összetettebb dolog volt.

ALUDNIALUDNIALUDNI... kellene

2011-12-09T12:05:00.003+01:00

Ha teljesülne egy kívánságom az az lenne, hogy legyen újra ma reggel és kezdhessem előröl a napot. Vagy legyen már holnap reggel. Nekem mindegy, csak legyen már ennek a napnak vége.

A hajnali tréninget leszámítva egész jól telt az éjszaka, így némi meglepetéssel fogadtam Vackorgyerek hisztijét és nyűglődését. Persze az sem segített a dolgon, hogy egy idő után már én is nyűgös lettem. Erre egyetlen orvosság van: ki a szabad ég alá!

Mielőtt kimenekültünk volna egymás rossz kedve elől a világba, felhívtam a gyerekorvost, elpanaszoltam neki a sirámaimat (alvás, ofkorsz) és megkérdeztem, hogy mit gondol egy spéci halolajról. Azt mondta, hogy ugyan még ezzel kapcsolatban nem hallott róla, hogy használnák, de mivel az idegrendszert erősíti, segíti a fejlődését így biztosan nem fog ártani.

Amíg öltözködtem nem tétlenkedett a gyermek és lepakolta a a szárítóról a 10 perccel korábban kiteregetett ruhákat. Ettől kissé ideges lettem, mivel már felöltöztem, melegem volt + a teregetés nem tartozik a kedvenc hobbijaim közé. Gyorsan feldobáltam a gyűrődősebb darabokat, elkaptam a kölköt, öltöztetés. Éppen az eddig szuper vételnek tartott Stonz csizmát rimánkodtam rá a lábára, amikor megakadt a szemem a talprész egy apró kis repedésén. Gyors vizsgálódás után találtam még kettőt, ebből az egyik már majd' 1 centis volt. Ez a felfedezés még jobban megborította a hangulatomat.

Séta, piac, gyümölcs vásárlás. Aztán meglátogattuk a patikát, ahol ez a csuda halolaj véletlenül kapható volt nem csekély összegért. Mivel olyan úrinő vagyok, hogy a fejbőröm csak egyetlen sampontól nem varasodik le pár hét alatt, így azt is vettünk. Némileg megkönnyebbült zsebbel (7500 magyar pénz) és elnehezült szívvel jöttünk el.

Végre következhetett a motoros séta. Gyerek ki a kocsiból, motort elkap és szalad bele boldogan egy nagy kupac levélbe - ami alatt természetesen egy nagy kupac kutyaszar várta gyanútlan áldozatát. Az meg telitalppal durr bele. Ott még tudtam uralkodni magamon. De mikor 50 méteren belül Andris a negyedik kupac szarba hemperedett bele, akkor elszakadt a cérna, és hangosan szidtam a t. állampolgárokat, akik úgy gondolják, hogy zöld terület = ganédomb. Egy nagy szatyorral kibéleltem a babakocsit, az üvöltő gyereket valahogy beleültettem és rekord sebességgel hazarobogtunk. (Közben a menetszélben végig az orromba sodorta az Andrist borító szar szagát.) Otthon az udvaron lekapargattam a nagyját a ruhákról, a folyosón levetkőztettem, és nagy lendülettel vágtam a mosógépbe a kabátját és a nadrágját. A csizmát fogcsikorgatva lesúroltam, mert azzal még volt egy lefutni való kör.

Fel is hívtam őket és a panaszomra azt mondták, hogy semmi baj, vigyem vissza, 2-3 nap alatt bevizsgálják. Mondom jó, de addig mit húzok a gyerek lábára? Hát sajnálják, de ez a menet, és még ez is gyors a Kermi-hez képest. Amiben igazuk is van, de addig mi a fenét csináljak egy ketrecbe zárt vad oroszlánnal? Főleg, hogy egy ketrecben csücsülök vele! Hogy a fenébe vigyem sétálni? Van egy bélés nélküli félcipője, amibe vastag zokni már nem fér, a babakocsi(k) lábzsákja(i) meg már nem mennek fel a lábára, a takarót meg két mozdulattal lerúgja magáról. Legszívesebben vagdosnám az ereimet.

Szóval most itt tartunk és most nagyon szeretném átaludni a nap hátra lévő részét. De nem lehet, mert még megyek ma dolgozni is.

Ja, és a ház kapukulcsa elgörbült a zsebemben. Nem értem...

Multitasking

2011-12-05T23:02:00.002+01:00

Hogy mit csinál egy krónikus időhiányban szenvedő anya este? Hát számítógépen mailt olvas, játszik, átfutja a híreket, filmet néz, sütit eszik, nyugtalanul alvó gyereket lecsitít és horgol - egyszerre. :P

És megtörtént a csoda!

2011-11-30T10:22:00.004+01:00

Vackornak van legalább 3 különböző varázsitató néven kapható csőrös pohara. (Én csak szürcsinek hívom, szerintem sokkal kedvesebb név és jobban is illik rájuk, mint a már említett másik két hivatalos elnevezés.) Aki vett már ilyet az tudja, hogy bizony nem ajándék gyanánt hajigálják a szülők után, hanem súlyos pénzeket kérnek el értük. A gyanútlan áldozatok persze megveszik, mert egyrészt jónak ígérkező alternatív lehetőségnek tűnik a cumisüveg helyett az olyan megátalkodott sarjaknak, mint a miénk, másrészt meg mindegyiken rajta a varázs szó: cseppmentes! Hát a lófaszt cseppmentesek. Legalábbis amiket mi lőttünk, azokból bizony kisgyerek kezében még jobban dőlt kifelé a cucc, mint a cumisüvegből. Megjegyzem: a piacvezetők termékeit próbáltuk.

De lépjünk túl a nem létező cseppmentességen.

A problémák ugyanis ott kezdődtek, hogy Andris egyáltalán nem volt hajlandó őket a szájába venni. Csodálatosan eljátszott a tetejük csavargatásával, pazarul elszórakozott a gurigázásukkal - közben szorgalmasan csepegett/ömlött belőlük a víz/ almalé/tea/bármi kifelé - de az ajkai közé nem volt hajlandó beilleszteni azt a tetves műanyag csőrt. Először olyat vettünk (NUK), amit nem nagyon kell szívni és lágy műanyag a szívórésze (ez folyt a legjobban, konkrétan majdnem belefulladt egy korty után), aztán jött az Avent egy kemény műanyag csőrrel, és egy folyási sebességet szabályozó bizbasszal. Ez csak addig volt érdekes, amíg a csomagolásban volt. Jött egy újabb Avent, lágy műanyag itatórésszel, meg valami szilikon betéttel. Ebből már egyszer hajlandó volt inni, de soha többé rá sem nézett, csak gurítani hajlandó.

Aztán végső elkeseredésemben vettem olyan lónyálat a gyereknek, ami visszazárható kulacsfejű üvegben kapható. Én lepődtem meg a legjobban, hogy a dolog bevált, pazarul megtanult belőle inni. Igen ám, de ezzel meg az a gond volt, hogy ha a kupakot nem nyomtam vissza időben- és ez általában nem sikerült - a gyerek egy laza kézmozdulatára löttyben úszott a környéken minden és mindenki. (Voltak kínos percek.) Ráadásul rendesen kitisztítani a flakonokat nem lehet, ezért pár naponta újat kellene venni. Ez viszont hosszútávon meglehetősen úri mulatság, mert a benne lévő szart nem adnám Andrisnak, de még én sem innám meg, a mosogatónak meg hadd ne vásároljam már meg.

Hosszú lének sok az alja, szóval röviden az a sztori vége, hogy a Müllerben megpillantottam az egyetlen szóba jöhető és még ki nem próbált szilikon csőrös kulacsot.

Ő az, és ráadásul még dinós is! :)

Pár napos nézegetés és tusakodás után megvettük. Az első tesztelésen simán átment kulacs: akárhogy ráztam, nyomogattam nem jött ki abból bizony egyetlen cseppecske sem. (Feltéve, ha rendesen raktam rá a szilikoncsőrt.) A lelkesedésemet a tulajdonos törte le, mivel tüntetően a kezébe sem volt hajlandó venni. Két nap múlva begurultam és azt mondtam neki: gyerekem utálni fogsz, de muszáj lesz kipróbálnod! Telenyomtam 100%-os almalével - hígítatlanul még soha nem kapott -, lefogtam a hadonászó karjait és beletuszkoltam valahogyan a szájába. Amikor a küzdelem hevében véletlenül pár csepp belefolyt a szájába, megdermedt, majd kikapta a kezemből, és elkezdte mohón kortyolni. Na, azóta már rendesen, vízzel és hígított almalével használja a kulacsát, közben néha gurigázik is vele, én meg tök elégedett vagyok, hogy nem kell takarítani és átöltöztetni senkit.

Ja, és a bónusz: mióta ebből iszik napközben már nem annyit vedel, mint egy ló, hanem normális mennyiséget. Így történhetett, hogy ma reggel 9 óra alvás után száraz pelenkával ébredt, nem pedig nyakig pisisen. Biliztetni még nem szeretném pár hónapig, de mindenesetre ez biztató előjel arra nézve, hogy mosógép-próbáló időszak biza egyre közeledik.

Egerekrül és sajtokrul

2011-11-27T12:07:00.004+01:00

Beköltözött hozzánk egy egér. Úgy kb. 15 kiló, 90 centi* és Andrisnak hívják. (Igen, ekkora.) Eddig minden próbálkozásom a szeressük-a-sajtot-fiam-mer'-finom azonnali zátonyra futásra volt ítélve, mivel már a látványára is igen határozott, ellentmondást nem tűrő kézmozdulattal adta tudtomra, hogy ezzel jobb, ha nem is próbálkozom. Ettől függetlenül néha figyelmen kívül hagytam az intő jeleket. Utána halkan káromkodva csak magamat okolhattam a radiátor, fal, padló, asztal, etetőszék, gyerek és jómagam pucolása közben. Aztán a múlt héten megtörtént az áttörés.

Találtam végre Babybel sajtot. Erről azt kell tudni, hogy egy csomagban 4 db van, egyenként gusztusos piros csomagolásban és a piciny batyu közel 500 forintot taksál. Ízre semmi extra, mondjuk egy felsőközép kategóriás trappistára emlékeztet.

Utolsó kétségbeesett kísérletként - ezt le is szögeztem neki a boltban - vettem egy pakkot belőle. Az első kettőt pár nap alatt alaposan és gondosan szétkente ahová csak tudta, még a nappali szőnyegébe is jutott belőle. Aztán valahogy - egészen pontosan hártyavékonyra szeletelt apró almakockákkal megegyező méretben, alma-sajt-alma szendvicsként mégis bejutott egy falatka a szájába, ahol meg is rágódott és lenyelődött jól. Három katonával később már letojta, hogy milyen formában kapja a sajtot.

Most ott tartunk, hogy egy rendes - napszaktól független - étkezés úgy néz ki, hogy pár falat a menüből (tészta, krumpli és rizs nem nyerő), majd lezáráskánt letális mennyiségű sajt és szőlő következik. Péntektől eddig úgy saccolom, hogy nagyjából 20-25 dkg Tolle trappistát tolt be, minimum fél kiló szőlővel. És olyan nincs, hogy nem adok többet, mert "éhen hal"... *roll*

Hogy kamasz korában mi lesz itt, arra nem is merek gondolni. Lehet, megkeresem Eruékat, vagy a pápai húskombinátot némi támogatásért cserébe...

*Októberben vettük meg neki a 92-es ruháit. Van olyan nadrágja, overállja, ami már rövid rá. Ez az egyik szemem sír, a másik meg nevet állapot.

Spanyolviasz, avagy a porridge finom!

2011-11-23T08:15:00.003+01:00

A reggeli kérdése örök kínlódás nálunk. Ugyan az az általánosan hangoztatott nézett, hogy a gyerekek nem igénylik a változatosságot - aki ezt kitalálta... -, de Andris ezzel szemben kb. 7-8 hónapos kora óta kifejezetten elutasítja az ételt, ha 5-6 napon keresztül ugyan azt kapja. Így aztán fel van adva a lecke, hiszen a virslis rántotta nagyon finom, de gyanítom, nem simogatnák meg a fejemet a szakértők, ha elárulnám nekik, hogy ezt reggelizi a fiam a legszívesebben. A menü a következők közül szokott kikerülni: vajas/ kenőmájas/ stb... kenyér, felvágott (ebből mostanában csak a felvágottat hajlandó megenni, már ha...), vajas/ lekváros kalács, rántotta, virsli. A tejbegríz és a tejberizs nemszeretem, rá sem néz.

Szóval ott tartottam, hogy kínlódás.

A múltkor csibikétől kaptam lágy zabpelyhet, hogy próbáljam ki. Megfőztem vízben, raktam hozzá ilyen-olyan gyümölcspépet, de nem arattam vele osztatlan sikert. Aztán tegnap reggel megtörtént az áttörés! Teljesen véletlenül sikerült úgy elkészítenem a zabpelyhet, ahogyan kb. a skótok készítik a porridge-t.

Jó sok tejben - fél deci zabhoz kb. 3 dl tej - elkezdtem megfőzni a cuccot, közben feldaraboltam 4 szem aszalt szilvát, fél marék mazsolát, reszeltem bele egy almát, dobtam rá egy kis fahéjat, és 7-10 percig főztem. (Azért aprítottam az aszalmányokat és főztem eddig a kását, mert alapvetően a gyereknek készült a kaja.) A végén magamnak tettem bele egy kis nyírfacukrot, de felesleges volt, mert anélkül is elég édes lett. :P

Némi aggodalommal tettem az ételt az apró ételkritikus elé, de az első falat után kivette a kanalat a kezemből, és elkezdte önállóan belapátolni ami a tányérjában volt. :P

Próbáljátok ki: gyorsan elkészül, kegyetlen laktató, olcsóból kijön és az sem mellékes, hogy még egészséges is! :)

Egy oltás utóélete

2011-11-21T21:57:00.002+01:00

Andris pont 11 napja kapta meg a 15 hónapos kötelező oltását. Minden előjel nélkül ma estére lázasodott be. Így ugyan az utolsó pillanatban romba dőlt a holnapi nagyon-nagyon várt programunk, de mégis sokkal jobb, hogy ma derült ki az oltásai betegség, mintha holnap este jött bújt volna elő. Állítólag nem fertőző, de ilyen esetekben szeretek inkább óvatos és körültekintő lenni, főleg, ha kisgyerek is van a közelben ilyenkor. Arról nem is beszélve, hogy így legalább nyugodtan hajthatom álomra a fejemet, de legalábbis nem kell a pocsékul alvó gyerek mellett még máson is aggódnom. :)

Tükröm, tükröm...

2011-11-19T08:01:00.001+01:00

Történnek dolgok, leginkább jófélék

2011-11-17T22:32:00.002+01:00

Az a faramuci helyzet állt elő, hogy ugyan lenne miről írnom, de most nincs rá időm. Szegény én... :P

Vasárnap voltam MTT-n. Mikor megkerestek azzal, hogy lennék-e a tábori pályázat elbírálásánál bizottsági tag egy pillanatra bizony félrekalapált a kicsi szívem az örömtől. Aztán vasárnap kimondtam azt, amire az elmúlt másfél évben nem voltam hajlandó - még magamnak is alig-alig ismertem be -, hogy hiányzik a társaság. Kegyetlen rosszul esett, hogy az előzetes ajánlkozások, kalimpálások után - pár embertől eltekintve - a kutya sem keresett Andris születése óta. Persze ebből levontam a tanulságot - nem fedeztem fel vele a spanyolviaszt - és majd meglátom a hogyan továbbot. Picit próbálok majd visszatalálni, de nincsenek illúzióim.

A héten elkezdtem itthonról dolgozgatni. Igaz, nem nagy munka, de ki a kicsit nem becsüli... és többet még nem is tudnék elvállalni. Így is csak Vackor esti lefekvése után tudok belevágni a melóba. Ráadásul nagyon jól esik végre valami "hasznosat" csinálni, hiszen hiába hangoztatják a hétköznapi emberektől államunk vezéréig bezárólag, hogy nincs is fontosabb és nehezebb munka a kisgyerekek tisztességes emberré való nevelésénél, ennek értékelése - hogy ne mondjam honorálása - a valóságban igen csekélyke, főleg ha forintosítjuk az elismerést. A házimunka meg nem is igazi munka, mert az meg nem hoz pénzt a konyhára, így nevezzük inkább szabadidős tevékenységnek. (Remélem érzitek az iróniát!)

Na mindegy, a lényeg az, hogy keresek egy kis pelenkapénzt, nem is tompulok tovább (annyira) és így valamivel jobban érzem magamat a bőrömben. (Eleinte sokat rágtam magamat azon, hogy "ingyenélő" vagyok. Nagyon nehezen viseltem, hogy közel 20 év munka és önfenntartás után lényegében eltartott lettem.)

Voltunk Andrissal játszóházban. Nagyon dögösen nézett ki, volt benne mindenféle játékra csábító dolog, és mivel nem voltak sokan, így nyugodtan nézelődhetett, kipróbálgathatott dolgokat a saját tempója szerint. A trambulin és az ugrálóvár mellett volt egy csomó kerékkel rendelkező jármű, amit szuperül lehetett tologatni (mer' még mindig nem ül rájuk, de ha meglát egy motort csak úgy jönnek a szívecskék a szeméből). Egy idő után figyelmeztetnem is kellett, hogy ugyan ezt a tevékenységet a játszótéren ingyen is folytathatná. Egyébként befejeztük a szobáját, egy hirtelen támadt ötlettől vezérelt átpakolásnak köszönhetően. És örvendezünk vala erősen. :)

Ja, és betöltöttem a 37. évemet. Ez majdnem lemaradt. (Basszus, tényleg ilyen öreg vagyok?! Elképesztő, mennyire nem vagyok tudatában a saját koromnak.)

A helyzet fokozódik

2011-11-17T07:54:00.001+01:00

Én: - "Tulajdonképpen fogalmam sincs, mit kapjon a gyerek karácsonyra."

Ulmo: - "Altatót, baszki..."

Élek, csak fáradt vagyok

2011-11-11T22:24:00.003+01:00

Nem haltam meg, csak kicsit eltűntem. Magam sem értem miért, de valahogy nem akaródzott a blog közelébe jönnöm. Persze ebben az is közre játszott, hogy a laptop is szervizben volt két hétig.

***

Szeretek horgolni. Nagyon. Annyira rákaptam, hogy szinte alig tudom megállni, hogy egyszerre ne 3-4 darab bármit böködjek össze. Egyelőre ezek a kedvenc darabjaim, amiket el is készítettem:

A sapi ajándékba készült, és csak szemléltetésként lett ráhúzva a kissé vonakodó modell fejére.

Szintén sapi, immár saját.

A mellény az első nagyobb lélegzetvételű darab volt, ami kikerült a kezeim közül. Van benne egy-két apró hiba, de mivel semmilyen leírást nem találtam így kénytelen voltam saját kútfőből kiokoskodni, hogy hogyan kell csinálni. Tök egyszerű cucc, a csíkozással szerettem volna kicsit feldobni.

Alakul a gyerekszoba

2011-10-30T10:33:00.003+01:00

Lassan-lassan elkészülünk a háló gyerekszobásításával. Még ezt-azt át kell rendezni, kicsit füvesíteni kell, illetve pár dolgot még ki kell paterolni a szobából, de végül csak készen lesz az idei évre terezett átalakítás. :) A tulajnak szemlátomást tetszik az új szoba. :)

Bosszantó

2011-10-24T14:32:00.004+02:00

Reggel 8 óra óta pakolok Andris segédletével.

Kezdtük azzal, hogy az összes játékát kiborítottuk a szőnyeg közepére és előre meghatározott csoport szerint válogatni kezdtük az elburjánzott játékokat (kint marad, elpakol, családsegítő, kuka). Miután ezzel végeztünk kimostuk az előszoba rongyszőnyegeit, felporszívóztunk, szétszedtük, összeraktuk és téliesítettük a ventillátort, újra porszívóztunk, lepucoltuk a szobájában a könyvszekrényeket, a hétvégi összcsaládi hányós-fosós buli miatt ránk száradt kajákat elimináltam, az erkélyről beraktam a télikertbe a kaktuszokat és a muskátlikat. (Az erkély még rettenet, mert annak már nem merek nekimenni.)

Hogy mi ebben a bosszantó? Az, hogy ebből semmi nem látszik meg. :/

Tenyésztett Troll

2011-10-19T10:56:00.004+02:00

Összetűzésbe keveredtem a picihiper egyik trolljával. Korábban már olvastam, hogy azok a biztonsági őrök, akik hiperekben melóznak valami súlyos degeneratív agykárosodásban szenvednek és így lényegében Cujo szintjére kerülnek, de eddig nem találkoztam ilyennel. Mondom eddig.

Az úgy volt, hogy rájöttünk, hogy a gyerek összes pancsolós játékának a belsejét elborította a moszat, alga, t'án még Godzilla sarja is befészkelte már magát. Kipucolni impásziböl és mivel Sárkányka rendes ragadozó, ezért vagy előröl vagy hátulról támadja meg őket a rágószerveivel. A csóri kiskacsák, lúzer dínók, kövér krokodilok meg ellentámadnak dzsuva felhőt eregetve. Na szóval eljutottunk oda, hogy a esti vizes programhoz használatos cuccokat le kell cserélni. Voltam a játékboltban, találtam is rengeteget súlyos ezer forintokért. Gondoltam "basszus" és továbbálltam. Megnéztem a drogériákat, a csodaboltot, végül bekúsztunk a picihiperbe. Andris motorja ott figyelt a babakocsi kosarában jól látható helyen, félig kilógva belőle, bele is rúgtam párszor. Kosár nem volt a bejáratnál, a biztonsági manó rám se nézett, dumált tovább a hölgyismerősével. Miután felmértem a játék kínálatot csalódottan a kijárat felé vettem az irányt. Ott követtem el a hibát. Jeleztem a fickónak a kapunál, hogy nem vásároltam semmit, kimennék ezen a kapun, ha lehet. Lehetett. Amikor átgurultunk a biztonsági kijáraton akkor szólt utánunk, hogy o'szt' a motorról van-é valamilyen papír? Egy pillanatra lefagytam és visszakérdeztem, hogy már miért lenne? Erre ő: láthatnám a motort? Ekkor durrant el az agyam. Igen kulturált hangnemben válaszoltam neki:

1. tudtommal csak újonnan vásárolt terméket kell bemutatni, és az is akkor kötelező, ha nincs róla számla, blokk, sajtpapír

2. a motor félig kilóg a kocsi alól, ugye nem gondolja komolyan, hogy így akarom kilopni

3. a kilógó részeken prímán látszik, hogy ez a járgány már hónapok óta használatban van, nem itt, az üzletben koptattam le 10 perc alatt

4. nem is árulnak ilyen terméket a boltban, de javítson ki, ha tévedek.

Erre motyogott valamit, hogy de bekellmutatni, én meg mondtam neki (magamban) hogy lófaszt ~~és bemutattam~~ és eljöttem egy szó nélkül. Lehet, legközelebb a rendőröket is kihívja...

Az örök elégedetlen

2011-10-19T10:49:00.003+02:00

Van nekünk egy szép, új, nagy plázánk. Itt épült a kert alján*, lényegében bármikor átsétálhatunk akár pizsamában is. Van benne minden: sport áruház, fitness terem, játszóház - ez olyan áron dolgozik, hogy majd' behidaltam - ruházati bolt, patika, könyvesbolt, kajáldák, játékbolt, papírbolt, picihiper, naaagy hódosbolt, stb... Egy dolog nincs.

Méteráru bolt. Most mehetek továbbra is a Sugárba vagy a Westendbe. Affene.

*Na jó, valójában 5 perc komótos sétára van. Meg nincs is kertünk. :P

Mi az abszolút szívás?

2011-10-16T21:14:00.001+02:00

Ha a takonytól fuldokló gyereked még vad fogzásba is kezd.

Ilyen is kell

2011-10-15T22:30:00.002+02:00

Andris beteg. Betaknyolt. Várható volt, mivel már 2 hete tüsszent párat naponta, de semmi egyéb jele nem volt. Aztán egyszer csak beütött a ménkű. Este 8-tól eddig négyszer kellett felvenni, és kendőben lenyugtatni, altatni. Persze folyik az orra, az zavarja.

Kellemes éjszakánk lesz.

Merengőzés

2011-10-09T20:19:00.004+02:00

Ma kora reggel gyanútlan szülőként arra eszméltem a kábadozásból, hogy a gyerekemet kínaiul akarja tanítani egy nagy fejű kislány, egy kapafogú tigris, egy kopasz majom, egy panda macis melegítős és papucsos koala és egy rózsaszín repülő orrszarvú. Miután riadtan az ismeretterjesztő csatornák egyikére váltottam azon merengtem, hogy miért van az, hogy a Ni hao kai-lan oktató jellegét (kínai) meghagyta a magyar nyelvre fordító gárda (lektor, rendező, akárki), addig a Dora the Explorer sorozatot úgy ahogy van kiherélték, de olyan szinten, hogy az eredetileg angol-spanyol kétnyelvű sorozatban magyaron kívül én egy szót sem hallottam, pedig direkt ezért hallgattam végig.

Reggel 6-kor még meg volt...

2011-10-05T12:37:00.003+02:00

...az a doboz popsikenőcs, amit tegnap hozott az apja a patikából. Aztán átmentem a szobáját megigazítani, és csak a nagy csendre kaptam fel a fejemet. Mire visszaértem - nagy távolság, kb. 10 méter - már nem volt mit menteni.

Mielőtt agyvérzést kaptam volna megörökítettem a látványt. :P (Azért nagyon remélem, hogy mire lepucoltam róla azt az átkozott ragacsot elvettem a kedvét a sminkeléstől egy életre. :P)

Ezt megelőzve úgy 15 perccel kb. egy deci tejet bukott ofkorsz a szőnyeg sarkára. Reggel fél 7kor már nyugodtan hátradőlhettem volna, hogy ennél szarabb már nem történhet egy nap.

Mer' ilyet is tud már!

2011-10-02T21:38:00.002+02:00

Az elmúlt 2 hétben ez a mindig kiegyensúlyozott, vidám kisfiú megtanult hisztizni. Nem mondom, kicsit későbbre vártam az önállósult akarat ilyetén fitogtatását és eltelt úgy pár nap, hogy nem értettem, mi ütött a gyerekbe, de aztán megvilágosodtam. Őszintén szólva baromi fárasztó a bármikor, bármin kirobbanó hiszti- és dührohamokat lecsitítani/ tudomást nem venni róluk, de ugyan akkor roppant szórakoztató is. (Egészen addig az, amíg pl. nem kell huszonxedjére elcipelni a kuka mellől határozott nemszabad kijelentéssel a tiltásra fittyet hányó 14 kilós dacolót.)

Nagyon várom azt a percet, amikor ezt a képet megmutatom neki és a szégyentől vörösre színeződő fülén fogok röhögni. :P

(Hát milyen anya vagyok én?! XD)

Tadááám! Az új ágy!

2011-09-30T12:28:00.003+02:00

Igaz, az ágy még nincs a végleges helyén és a lepedő sem a takaró lesz, de a többi stimmel. :)

Ügyesedik és akaratoskodik

2011-09-29T11:52:00.004+02:00

Vackor fura fejlődési ugrásaiba* már beletörődtem, de amikor szökken egyet még mindig csak a fejemet kapkodom, hogy "né' már, ez a gyerek ilyet is tud?!".

Egész nyáron a mozgással és annak fejlődésével volt elfoglalva, ami jól és rendjén is van így, elvégre mikor szaladgáljon, ha nem nyáron, ugye. Lényegében 2 hét alatt tanult meg önállóan állni és járni szülői segedelem nélkül. (Mer' én nem erőltettem a kézenfogva sétát, ő meg nem hogy nem igényelte, hanem mereven elzárkózott a dologtól. Ő ilyen, más gyerek más gyerek másféle. A családi legendárium szerint én csak a kutyánkkal voltam hajlandó közlekedni, a tesóm csak anyuval.)

Aztán a héten lezárta a nagymozgásos fejlődést egy időre: stabilan jár - néha apró megingások azért vannak, ne legyek már teljesen elfogult! :P -, pár hete kipipálta a hátrafelé járást, majd ugyan ezt felfelé nézéssel súlyosbítva - próbáljátok ki, marha nehéz! -, és mint egy végszóra a kanapéra/ágyra való fel- és lemászást is letudta a hét elején.

Ezek után belecsapott a lecsóba rendesen és mindenféle előtanulmány nélkül elkezdett teljesen önállóan enni (kanál - merít - emel - száj), és a mesekönyvben a hol van a... ? kérdésre megmutatja a cicát, kutyát**. Ezzel párhuzamosan elkezdte az ujjait is dolgoztatni és egyre szívesebben játszik különböző méretű dobozokkal, az építőkockákat próbálja már összerakni is, nem csak szétszedni, a toronyépítés meg már uncsi. :P

Hol a cica?

Azért vett fel bosszantó szokást is: imád rámolni. Nem csak ki, hanem befelé is. A gond csak az, hogy olyan helyekre teszi el a dolgokat, ahol az ember legfeljebb a véletlen vagy a vakszerencse révén találhat rájuk. Például a vadi új cipőjét dobozostul az ágyneműs fiókjában találtam meg, a cumiját egy tepsi sarkában, a hűtőmágneseket, a labdákat, a samponját és a tévétávirányítóját az etetőszék alatti kosárban (egyszerre), de már a motorját is megpróbálta a komódba begyömöszölni. Ha elakarom őket tenni, vagy neki nem tetsző dolgot szeretnék vele/neki/csakúgy csinálni, akkor könyörtelenül neki lát és megmondja a magáét. Kezdek komolyan félni attól, hogy milyen lesz, ha tényleg eléri a dackorszak. Volt már dolgom pár gyerekkel, de ilyen akaratossal nem nagyon találkoztam. Ezzel ráadásul még együtt is élünk. ( Még jó! :) ) Úgy érzem nagyon komoly meccseknek nézünk elébe. :P

* olyan, mint egy rendes padavan, aki megfogadta Yoda mester tanácsát: soha nem próbálkozik feleslegesen semmivel, aztán egyszer csak fogja magát, és megcsinálja minden fakszni nélkül.

** kb. 10 ezerszer megmutattam neki a dögöket, és az esetek 99,7%-ban még csak nem is nézett oda.

+1: és oltásnál nem sír! :)

A mackó új ágyikója - első felvonás

2011-09-27T11:06:00.002+02:00

Ma érkezik meg Andris új ágya. Miután futottunk pár kört az asztalosok körül úgy döntöttünk, hogy inkább mégis megvesszük üzletben a fekhelyet, mert vagy olyan összeget+ min. 3 hét várakozási időt mondtak vagy abnormálisan hosszú legyártási időt, hogy értelmét vesztette a dolog. Így aztán szombaton Ulmo elment, megvette a kiszemelt áldozatot és ma már hozzák is. Megjegyzem: a 3 hetes asztalos ugyan annyiért készítette volna el az ágyat, amennyiért megvettük.

Egyetlen fájó pontja a dolognak az volt, hogy így nincs extra magasítás a leesésgátlónál. Először arra gondoltunk, hogy megvesszük az ágyhoz készített alvókuckót/sátrat is, de egyrészt nagyon alacsony volt, másrészt olyan árat mondtak rá, hogy abból egy fél ágy kijött volna. Nagy puffogva nekiláttam feltúrni a netet, mert nem létezik, hogy nem lehet máshol ezt olcsóbban megvenni. Aztán pár órás keresgélés után rá kellett döbbennem, hogy de, létezik. Csakis az IKEA-ban találtam ilyen kiegészítő cuccot, az ára tökéletes, a méretei jobbak, mint álmodni mertem volna róla, de csak arra az ágyra lehet feltenni, amihez direktben készült.* Hát anyátokat - gondoltam magamban - , majd én megmondom, hogy milyen ágyra lehet ezt felrakni. Így aztán vasárnap elkirándultunk Vackor kedvenc játszóterére, megtekintettük a kuckót (többek között) és arra a döntésre jutottunk, hogy ezt biza simán fel lehet helyezni más ágyakra is, legfeljebb nem pont ott és oda rögzíti az ember, ahová a tervezője megálmodta. Így aztán lett alvókuckó 3500 pénzért, ami ugye mindjárt jobban hangzik, mint a 30 ezer.

És vettünk a minden-takaró-alól-kitudok-mászni legénynek nagy, puha és tarka-barka takarókat. Mikor odaadtuk neki, azonnal szerelembe esett velük: simította őket az arcához és boldogan tekerte magát beléjük.

Zanza

2011-09-20T16:50:00.003+02:00

Írtam egy regényt az elmúlt hétről de aztán rájöttem, hogy úgy sem érdekel senkit, ezért aztán kitöröltem. A rövidebb változat:

A gyerekszoba kialakítását megkezdtük, ágy-kérdés félig megoldva. Az egykori hálószobát éjjel hálószobának, nappal ugrálóvárnak használjuk. A franciaágyat elszállították. Voltunk Kikában, vettünk egy világítós labdát. Mindenhol van valami.

Vackor katonákat eszik és kint van a 16-ik foga.

Szeretem a Supershop-ot :)

2011-09-10T21:23:00.004+02:00

Úgy 1-2 hónapja elhagytam a shopkártyámat, pár hétre rá az Ulmoét is. Csak azzal vigasztaltam magamat, hogy legalább előtte éppen levásároltam róla a pontokat. Aztán a héten levelünk jött, benne az elveszett, ám meglelt kártyákat postázta a Supershop. Egészen meghatódtunk, mert végre van egy rendszer, ami működik - gondoltuk mi.

Ma vásároltam egy kicsit, és a fizetés után kíváncsiságból rápillantottam a pontgyűjtőkártya kezembe nyomott szelvényére. Megállt bennem az ütő. Nem elég, hogy a névnapom miatt dupla pontot adtak, de ott figyelt a kártyán nagyjából másik 8700 pont is! Nem igazán értem a dolgot, de egy biztos: szeretem ezt a céget! :):):)

A mackó új cipője

2011-09-10T20:35:00.003+02:00

Nyakunkon az ősz és a hirtelen emberivé vált külső hőmérséklet rádöbbentett arra, hogy gyermekünknek nincs zárt cipője. Nosza, beugrottam a D-betűs cipőbolthálózat egyik üzletébe felmérni a gyerekcipő kínálatot. Hát választék az volt, örvendezett is a szívem, hogy lám, mégsem lesz ez olyan nehéz, mint amilyennek elképzeltem. Aztán pénteken visszamentünk immár hármasban, és miután a negyedik fajta cipő felpróbálása után még mindig nem tudtuk a gyerek lábát beleszuszakolni egyik topánba sem lehervadt a vigyor a képemről. Azt eddig is tudtam, hogy magas a rüsztje és így gond lesz a cipő vásárlás, de a lelki szemeim előtt felrémlett kép - ül a gyerek télen az erkély ajtó előtt, és bánatosan pislog kifelé, mert nem tudunk kimenni cipő híján a hóba - már-már pánik hangulatba kergetett. Aztán itthon erőt vettem magamon és belevetettem magamat a neten található információk gyűjtésébe és értékelésébe.

Így történt, hogy ma reggel nyitás előtt 5 perccel a Liliputi nevű bolt előtt toporogtunk. A hely elsősorban webshopként működik, így aztán az üzlet helység pici, de nagyon kedves. További jó pontot érdemel, hogy még így is kialakítottak egy a bolt kb. negyedét elfoglaló játszósarkot a gyerekeknek. Köszönés után nem teketóriáztam, elmondtam, hogy van egy macilábú gyerekünk, akinek nincs őszi cipellője, mit tudnak ajánlani? Az ifjú hölgyek nem jöttek zavarba, megkérdezték hány centi a szóban forgó lábacska és megnézték a formáját is. Aztán már hozták is ki a szóba jöhető modelleket. A második pár 23-as cipőcskénél meg is álltunk, mivel tökéletes volt minden szempontból.

Összefoglalva:

A bolt külcsínje hívogató, de nem riasztóan nagyvilági, az eladók kedvesek, készségesek, értik a szakmájukat. A választék lehengerlő. Az árak nem alacsonyak, de aki igazán jó minőségű, a gyereke lábának a lehető legmegfelelőbb cipőt szeretné megvenni, az bizony beletörődik abba, hogy ennek is elkérik az árát. A D betűs "olcsó" cipőboltban 9 ezerért nem találtunk Vackornak lábbelit, itt 11 ezerért igen.

Szóval jó kis bolt ez, mi valószínűleg mostantól pár évig itt fogjuk megvenni az aktuális évszakra való bocskorokat.

És ami a legfontosabb: Andris imádja az új cipőjét! :) Nevetve, sikítozva, hadonászva szaladgált botladozás nélkül, különböző felületeken toporgott benne, így ismerkedve az újdonság érzésével.

Ő a szerencsés kiválasztott (csak abban nincsenek világos részek):

Ez egy pazar nap volt! :)

2011-09-06T22:21:00.004+02:00

Ma csibikééknél voltunk egész délután. Mi beszélgettünk és nevettünk a gyerekeken, ők meg játszottak, ettek, sikítoztak és nem aludtak. Talán a közhelyek egyik legnagyobbika, de úgy elrepült az idő, hogy... szóval mikor leszálltunk a buszról már sötétedett. :P Ráadásul a Bioterminátor megdöntve egyéni csúcsát több, mint 8 órai folyamatos ébrenlét és tevékenykedés (pl. haverkodás, pakolás, "szaladgálás", labdázás, sikongatás) után hazafelé a buszon evés közben aludt el. :) Aztán itthon kicsit felébred és gyors fürdés után folytatódott a szunya. A fáradságára jellemző volt, hogy még az esti tejet is megitta, pedig attól kirázza a hideg.

"Itt ni, látod? Ide még nem kentem semmit!"

A képen a gyanúsítottak láthatók

- Gyorsan, gyorsan, mingyá' jön a foglár! -Nyughassá' mán, dógozom rajta!

- Nem is kell a hülye nyolcasod!

- Jaj, csak le essen! Vagy el ne repüljön! Vagy valami!

- Gyorsan megeszem, mielőtt valaki elveszi!

Ez a gyerek bizony már nem baba

2011-09-06T11:34:00.000+02:00

Megint bréking! :)

2011-09-02T13:03:00.002+02:00

Augusztus 30 és szeptember 1 között A Család Csúcsragadozója egy szemfoggal és két őrlőfoggal gyarapította rágó- és tépőszerveinek számát, amik száma ezennel 14 db nőtt.

Ha ez a gyerek belelendül... :)

Anyai örökség?

2011-09-02T10:11:00.003+02:00

Mikor jöttünk haza a gyerekorvostól figyelmeztetés nélkül elszakadt a jó kis strapabíró szandálom. Nem kicsit, hanem totálisan. Májusban vettem és örvendeztem erősen, hogy jó kis masszív, ez még jövőre is hordható lesz. Ja, persze, mintha nem ismerném magamat. Két pár cipőmre emlékszem, ami egy szezonnál többet bírt ki a lábamon.

Még aznap észrevettem délután, hogy bizony a gyerek szandálján is elszakadt az egyik pánt. Akkor már csúnyákat mondtam, mert az, hogy én szétrúgok egy 5 ezer forintos szandált egy szezonban, még megindokolható (játszótér, különböző terepviszonyok, lépcső, sajátos jármód) de, hogy a járást most tanuló gyerek* 5 ezerre leárazott szandálja mi a tökömért engedte el a varrást, az rejtély. Még mielőtt behergeltem volna magamat úgy döntöttem, hogy jó lesz még ez erre a szezonra - igaz már kezdi kinőni, de a szakadás miatt kikandikál a lábujja, így még jó lesz *sóher*- erre az egy hónapra én nem veszünk neki másikat sok ezerért.

Tegnap fedeztem fel, hogy a szandálja másik párja ugyan ott, ugyan úgy elengedte a varrást. Mielőtt beledőltem volna a konyhakésbe** gyorsan előkerestem egy, pár hónapja nagynak minősített 22-es szandált és ráadtam. Nem kis meglepetésemre tökéletesen jó volt rá. Így a szandál kérdés megoldódott, viszont a hétvégén megyünk őszi cipőt venni neki. Nem igazán vagyok benne biztos, hogy a 23-as jó lesz-e addig, amíg igazán hidegek lesznek...

*aki leginkább mezítláb van, csak erősen indokolt esetben van a lábán a szandál

** egy szakad lábbeli is elég gázosan néz ki, no de kettő, szóval itt azt gondoltam, hogy muszáj lesz venni...

Kellemetlen meglepetés

2011-08-30T05:57:00.002+02:00

A majdnem egy éves és egy hónapos gyerekünk kinőtte a kiságyát. A rácsosat. Most főhet a fejünk, hogyan oldjuk meg a problémát.

1. verzió: marad minden ahogy van, aztán majd lecseréljük az ágyat, ha darabokra törte az éjjeli vergődések alatt

2. verzió: még megpróbálunk kiböjtölni pár hónapot - hogy" lejárjon" az aktuális fogzással és mozgásfejlődéssel nálunk együtt járó éjjeli műsor licence - aztán legkésőbb karácsonyra kap egy nagyfiús ágyat (ez utóbbit már kinéztük)

Kicsit sírva röhögünk, mert olyan nagy gonddal választottuk ki a mostani ágyát. (Átalakítható, 180 cm-re hosszabbítható.) Azt hittük, vagy 6 éves koráig letudtuk az ezzel járó kérdést.

Ha jól sejtem erre mondják, hogy ember tervez, ~~Isten~~ gyerek végez. :P

Vidám vasárnap

2011-08-29T06:51:00.003+02:00

Tegnap kirándultunk az IKEA-ba. A cél az volt, hogy a jövő évre tervezett lakásátalakítás projekt következményeként lecserélésre kerülő kanapé pótlására kiszúrt helyettest kipróbáljuk - mission: accomplished -, és nézelődjünk további ötleteket gyűjtve. Fogalmam sem volt róla, hogy Andris hogyan fog reagálni a túrára, de az biztos volt, hogy a babakocsiból nagyon gyorsan ki kell majd szedni.

Hát az a boldogság, amit ez a túra okozott neki! Rohangált, táncolt, felfedezett órákon át és közben végig hangosan nevetett, sikoltozott, kurjongatott. :) Nem volt ember, aki ne vigyorodott volna el a láttára. (Volt olyan, aki a pólóján vigyorgott: Don't Bug Me.) Aztán találkoztunk egy 50-60 év között nővel, aki majd' elolvadt tőle és nem győzte dicsérni, hogy mennyire látszik rajta, hogy milyen erősen koncentrál a gardróbszekrény fiókjának betolására, és mikor sikerül neki mekkora elégedett sóhaj szakadt ki belőle. Én közben mosolyogva bólogattam, de belül némán fohászkodtam, hogy gyorsan álljon már tovább, mielőtt eléri az éppen telerakott pelenkából áradó szag. :P

Ugyan vásárolni nem szándékoztunk, de csak beugrott a szatyorba két inverz túró rudit idéző laptop tartó. Aztán kifelé jövet még muszáj volt venni csokis tallért és egres lekvárt. :P Itthon aztán összcsaládilag összeestünk, de annyira, hogy a gyerek 8-kor már aludt és nekünk sem erőnk semmire, csak a herripotter megnézésére.

A Nagy Állapotfelmérés

2011-08-26T15:23:00.006+02:00

Ma kora reggel voltunk a gyerekorvosnál, hogy megejtsük az egyéves Nagy Állapotfelmérést. Rögzítésre került, hogy a gyerek hossza 82 cm, súlya (hmm...) 13,3 kg, fejkörfogat 47 cm, mellkas 56 cm, fogainak száma 11. Jár, kommunikál (leginkább visszabeszél, reklamál :P), saját akaratát kifejezi (ezt meg sem kellett kérdezniük, anélkül is látták), önállóan tud játszani, stb... Oltást a hőségre és a fogzásra való tekintettel most nem kapott, majd visszatérünk rá 1-2 hónap múlva.

A Nagy Kukac Kérdés minden fiús anya életében igen fontos helyet foglal el. Már belenyugodtam a ténybe, hogy Vackoré bizony úgy le van tapadva, hogy sebész kell majd a probléma megoldásához, de aztán pár hete valami változott. Ma aztán felszólítottam a gyerekdokit, hogy ugyan vessen már rá egy pillantást. Megtette és végtelen megkönnyebbüléssel töltött el amit mondott, miszerint nincs itt semmi gond, úgy jó, ahogy van. Igaz, az már itthon derült ki - mivel a Bioterminátor nem az ordítós fajtából származik - , hogy a vizsgálatnak köszönthetően pár helyen kicsit berepedt a bőr, de szerencsére nem túl mélyen és hosszan. Így kenegetem szorgalmasan, ő meg hál' az Égnek továbbra sem ordít. :)

Egyébként külön öröm, hogy a hétfői támadónői vizitnél még azt kellett bevallanom, hogy a gyerekem kb. letojja a kanállal való étkezést (ha a kezébe adtam rögvest megfordította, és elkezdte rágni a végét, a kaja meg folyt szanaszét) most viszont büszkén jelentettem ki, hogy igen, kanállal eszik! Távolról sem tökéletes a technikája, de legalább ráérzett a dologra. (Mondjuk az igazság az, hogy - erre már korábban is rájöttem - lehet neki erőltetni bármit, ha nincs kedve hozzá akkor nem fogja megpróbálni sem, még ha a fejemen pörögve kánkánozok neki. Aztán ha készen áll rá mindenféle előjel nélkül megcsinálja, méghozzá jobban, mint elvárná az ember.)

Horgolt sapka 1.0

2011-08-26T15:06:00.003+02:00

Elkészült életem első horgolt sapkája. Természetesen nem magamnak horgoltam, hanem Vackornak. Mikor megláttam a mintáját tudtam, hogy rögtön bele kell vágnom, kit érdekel, hogy nyár közepe van, a sapi meg őszi/téli! "Tök" egyszerű a mintája. ;) Ha valakit érdekel, de nem tudja leskubizni a fotóról, az nyugodtan kérje el. Könnyű, gyors, haladós és látványos a végeredmény.

Ja, még valami! A sapi nem a gyerek értelmi képességét tükrözi! (És most pucolok, mert a szomszéd netjét lopom, mivel a miénk elveszett az éterben. :P)

Már csak az a kérdés, hogy tudom majd a büszke tulajt rávenni, hogy megtűrje a fején. :P

Kellemes meglepetés

2011-08-25T09:56:00.003+02:00

Ma némi tanácstalan keresgélés végeredményeként találtam pár ezer - hivatalosan 13.405, de még nem végzett a gép a kicsomagolással - scifi, fantasy ebookot a gépem egy elfeledett mappájában.

11

2011-08-24T15:33:00.000+02:00

Ennyi foga van Vackornak. Ma bújt ki a második őrlőfoga. :)

+1 ok, hogy utáljam a meleget

2011-08-24T09:34:00.003+02:00

Ebben a dögletes időben lényegében egész nap a négy fal közé zárva lenni, egy járni most tanuló, erősen felfedező típusú, alapvetően szabadtéri kölyökdémonnal - hát az több, mint idegtépő és kimerítő.

Macskafogó

2011-08-23T09:32:00.004+02:00

A felneszelő préda gyanakvásának elaltatása

Becserkészés

Zsákmányolás

Pff...

2011-08-15T17:25:00.003+02:00

Folydogál eseménytelen kis életünk.

Az egy éves és egy napos Andris megitta első 2 dl tejét reggelire, semmi gond nem volt vele. Szerencsére azóta sincs, szóval ez pipa. A tojással még várok 1-2 hetet aztán újra próbálkozunk, mert az első konkrét találkozása alkalmával a tojásfehérje után megjelent az arcán a figyelemfelkeltő pötty - ha valamire érzékeny, akkor csak ott, és csak az az egyetlen pötty jön ki rajta -, úgy hogy ezt még tanulni kell. Nagy gond nem lesz, mert egyéb formában már találkoztak - levestészta, túrós bukta - , de ennyire töményen még nem kapta, mint a tojásos lecsó. (1 tojás, ízlett neki. Másképp nem eszi meg. :P)

Aztán - a fogak újra támadnak.

Pénteken vettem észre, hogy a gyerek szájába a legtökéletesebb inkognitóban beköltözött egy őrlőfog. Vasárnap kibújt egy szemfog. Valamint vadul és lelkesen készülődik még két szemfog, valamint legalább még egy őrlő. A nappalok jól telnek, de az éjszakákon és a hajnalokon nem szoktam unatkozni. (Még jó, hogy újra elindult a kedvenc táncos műsorom hajnalban.)

Meg voltunk a hétvégén anyuéknál otthon, beszámoló később, sok képpel megtűzdelve.

Szeánsz

2011-08-07T14:29:00.005+02:00

Még szerdán járt nálunk csibike és Andris fia. Ha az égiek kedveznek nekünk, akkor pár hetente próbálunk egy-egy találkozót megejteni, mert az mindenkinek jó dolog. Sokáig úgy gondoltam, hogy nálam jobban nem élvezheti senki az együtt töltött órákba bezsúfolt mindenfélét, de tévedtem. A már-már legendásan visszafogott, általában mindenkihez komoly fenntartással közeledő fiam ilyen alkalmakkor sutba vágja az összes tartózkodását, és szégyentelenül produkálja magát kifulladásig, nincs olyan, hogy lenyugszik. Még nem jöttem rá a nevezettek közötti fontossági sorrendre, de úgy vélem, hogy nem lehet nagy a különbség.

Vackor érkezésükkor riadt fel, azt sem tudta hol van, de láttukra rögtön vigyorogni kezdett, és alig tudta kivárni, hogy haverAndris kiszabaduljon a meitai fogságából, máris rástartolt egy viharos üdvözlés erejéig.

Az ostrom egészen a Vendég elalvásáig tartott, és nem túlzás azt állítani, hogy minden anyai kézre szükség volt a felek egymástól való biztonságos távol tartására. Sőt, néha még ez is kevésnek bizonyult. :)

Ezután következett csibike.

Engem néha lecsekkolt a fiam, hogy ott vagyok-e, figyelek-e, de egyértelműen tudtomra adta, hogy itt és most csak másodhegedűs lehetek a kegyeiért "vívott" küzdelemben. (Vívott a halál, majd' megfulladtunk a röhögéstől. Amúgy egész nap, nonstop. :) )

Egy szál pelusban táncolta körbe szíve választott hölgyét, be nem állt a szája, néha a karjai közé alélt - már itt kerekedett a szemem -, de amikor élete első pusziszerű próbálkozását sem az én orcámra nyálazta rá, hát leesett az állam. Még jó, hogy ne vagyok féltékeny típus. ;) (Bár azért odadörmögtem neki, hogy leszünk mi még kettesben... )

Aztán voltunk még a kedvenc csodaboltomban, meg a közeli pazar játszóteret is meglátogattuk rövid hintázás erejéig.*

Este aztán jött az ilyen alkalmak utáni szokásos szülőknek kijáró kényeztetés: este 9-től reggel 7-ig aludt, két éjjel is egymás után. Ezt is csak ilyenkor produkálja, máskor soha, semmilyen körülmények között nem alszik ennyit, pláne nem nyikkanás nélkül. Korábban is próbáltam már kifárasztani és ki is dőlt, de soha nem purcant ki ennyire agyilag. Sőt, ha sok ingert kapott, még jobban pörgött.

Azt hiszem ez az a helyzet, amikor az ezotériához és efféle dolgokhoz való szkepticizmusom ellenére el kell kezdenem gyanakodni: Vackor más személyekhez egészen egyszerűen nem így viszonyul. Kell és szüksége is van a három lépés távolságra, még a tulajdon nagyszüleivel szemben is, akik pedig már egy éve hetente minimum egyszer találkoznak vele. Bepróbálkoztam egy gyenge tejszag-teóriával, de ebben én sem hiszek komolyan, hiszen egyáltalán nem úgy viselkedett. A határtalan öröm személyeknek szólt, és ez egyszerre lenyűgöző és félelmetes, de mindenképpen örvendetes, hiszen amíg a fiúk eljátszanak majd együtt - ez azért még a jövő zenéje - addig mi is tudunk beszélgetni, mifenézni. :)

*Azóta meglátogattuk a Kós Károly teret, és szerelem volt első látásra. Ott egész nap el lehetne lenni, ráadásul sokkal kisebb a forgalma, mint a pazar játszónak, és mivel egy egész térnyi parkba épült, telis-tele van fűvel-fával-szökőkúttal-hangulattal. :)

Egy éve született

2011-08-04T22:01:00.005+02:00

Ma lett egy éves a kisfiúnk. A szinte felfoghatatlan kifejezés ugyan elcsépelt, de így van. Most felsorolhatnám, hogy mi mindent tanult meg ez alatt az idő alatt, de felesleges. (Meg fáradt vagyok, de cefetül, szóval ez majd egy másik poszt lesz. Egyszer.) A nagy eseményről nem sikerült klasszikus ül-a-gyerek-a-torta-mögött-és-boldogan-vigyorog fotót készíteni, mert:

a., torta helyett a kimerült, de leleményes és kiválóan ideologizáló anya - ez vagyok én :P - szülinapi muffint sütött

b., a gyerek nem volt hajlandó egyhelyben ülni

c., addigra bevacsorázott, letojta mi van még az asztalon

d., mint kiderült nem az a kimondott piromán alkat és a gyertyával nem ápolt szoros barátságot. (utálta)

Íme a szülinapi muffin:

És köszönjük a barátaink jókívánságait, nem tudom elmondani mennyire jól esett, hogy nem feledkeztetek el rólunk! :):):):)

Jár a baba, jár

2011-07-28T21:42:00.002+02:00

De legalábbis totyog. :)

Az utolsó leheletnyi erőm végén járok, de...

2011-07-28T11:11:00.002+02:00

... fogok még egyszer blogolni becsszó - volt az elmúlt hetekben Andris-bandázás, Granada, az önálló állásról direkt nem írtam (nem készült időben jó fotó), totyogás-megindulás, jó alvás, majd' a már jól ismert rettenet visszaköszönése, táplálkozási fejlődés, stb... -, de most egy kicsit meghalok a fáradtságtól.

Jó, nem kicsit.

Mr. Happiness :)

2011-07-16T12:12:00.001+02:00

100% pasi

2011-07-12T16:07:00.006+02:00

Andris számára a legjobb játék pár hete a kerékkel rendelkező tárgyak tologatása. Így aztán ha megunta a kis- és nagyobb autókat, motorokat, akkor szuperül lehet gurigázni pl. a ruhaszárítóval, babakocsival, a számítógépasztallal és az etetőszékkel is. Ugyan ez utóbbiból az itthoninak csak két kereke van, az etető-"kempingszéknek" meg egy sem, de ettől még kiválóan el lehet játszani azt, hogy mégis mozog! :)

Azt hiszem a technikai sportok iránt való vonzalma tagadhatatlan. :)

Fu' véle!

2011-07-11T11:24:00.003+02:00

A felnőttség-érzés pénteken teljesedett ki bennem, amikor 2 és fél órás fogászati maraton után, elmerevedett lábakkal, görcsbe dermedt ujjakkal kikászálódtam a fogorvosi székből. Most egy ideig békén hagyjuk egymást, aztán év vége felé újra meglátogatom.

***

És némi módosítással:

HAVAT akarok látni Gandalf, HAVAT!

Tépelődés

2011-07-07T21:38:00.001+02:00

Nem tudom eldönteni, hogy mi tetszik jobban: a sorozat vagy a főcímzenéje. (A rip kicsit vérszegény, az eredeti ennél tökösebben szól . :P)

Nem minden arany, ami fénylik, de olyan árban van

2011-07-05T10:58:00.004+02:00

Nagyon felnőttes dolgot csinálok: fogorvoshoz járok. Na nem a fogorvos rendszeres látogatása a felnőttes dolog - bár lehetne az is -, hanem az, hogy minden egyes alkalommal legyőzöm azt az iszonyú rettegést, amit a fogászat kivált belőlem. (Igaz, a doki már akkor röhög, ha meglát, de legalább elfogadja és tudja kezelni a folyamatos pánikolásomat.) Amilyen az én szerencsém, találtam egy szuper fogorvost, aki emberként is nagyon szimpi, erre fogja magát és elmegy szülni... Szégyellhetné magát. :P

Azért szimpátia ide, jófejség oda, amikor tegnap megmondta a két tömés árát majdnem elájultam.

Dzsíííz...

2011-07-01T21:41:00.003+02:00

Most néztem meg az újra feldolgozott Három muskétás trailereit. Gyász, nagyon gyász.

Trailerek itt. Sírjatok ti is.

Más.

Mondjatok nekem vámpíros filmeket! A True Blood utolsó lemeze csak félig van tele, kellene még rá legalább egy jó hasonszőrű film. ;)

Vírus által felgyorsított bélműködés

2011-06-30T22:12:00.003+02:00

Amúgy a Pampers meg szponzorálhatna bennünket, mert a mai szakemberi diagnózis szerint Andris benyalt valami vírusos fertőzést, ami abban nyilvánul meg, hogy napok óta megy a hasa - hadd írjam le: fosik -, mint a murányi kutyának. Ó, je. Természetesen alvás közben is dolgoznak a vírusok, így még rosszabbul alszik, mint egyébként (Lehet olyat?!?!) Írt fel gyógytápszert, meg adjak a gyereknek Normaflore-t és diétáztassam.

Hát, újat nem mondott, de legalább már tudom hová kell majd vinni, mikor himlős lesz.

Csúsztatni tudni kell, avagy nem kell politikusnak lenni ahhoz, hogy a csúfosan kudarcos dolgokat fantasztikus sikerként tálaljuk

2011-06-30T16:34:00.003+02:00

Az egész ott kezdődött, amikor Andris hajnali 4kor 2 azaz kettő perces alvás után újra felébredt, engem meg igen erősen elkezdett baszni az ideg.

Hajnal lévén nem volt ildomos hangosan drámázni, ezért inkább más módszert választottam a feszültség levezetésére. (A múltkor Bailey's-t ittam, de most már csak kevés van az üvegben, így azt békén hagytam.) Cseresznyét magoztam. Aztán rájöttem, hogy ha már kimagoztam, akkor csinálni is kell belőle valamit. A döntés azonnali és egyértelmű volt: pite lesz! Miután 7-kor felkeltünk kipuffogtam magamat - Kisfiam, ha álmos vagy miért nem alszol/ nem hiszem el, hogy szerinted ez elég alvás volt - és neki kezdtem a süti elkészítésének.

Ha valamiben, akkor sütiben jó vagyok. Nagyon jó. Talán a kialvatlanság lehetett az oka, de most sorozatos hibákat vétettem. Először simán beleborítottam a több, mint 1 kiló cserkót a tésztába. Miután gondosan elkevergettem belém hasított a felismerés, hogy basszus, ezt nem bele, hanem rá kellett volna tenni. Hát ezt már elszúrtam, de javítani még lehet rajta. Sok lesz a lé, ezért dobok bele egy kis grízt. Ami természetesen nem volt itthon. Mindegy, finom lesz így is, legfeljebb majd tovább sütöm. Mikor beleborítottam a sütőedénybe döbbentem rá, hogy sok ez a cucc a kerek tortaformának, vastag lesz a tészta. Na, már most: 1 kg nyers cseresznye + vastag tészta = átsüthetetlen csiriz. Azért nem adtam fel, ha már eddig elvergődtem. Sütöttem szorgosan, több, mint az előírt idő kétszereséig. Természetesen mikor kirimánkodtam a formából - mivel sütőpapír sem volt itthon - kettészakadt, mivel nyers volt a közepe.

Na, ez volt az a pont, ahol majdnem kivágtam a kukába az egészet. De aztán gondoltam egy merészet. Feltrancsíroztam a rettenetet. Aztán felforrósítottam egy serpenyőt, dobtam bele vajat és ráöntöttem a félig nyers pite darabkáit. Kavargattam szorgosan, rendesen szét is morzsálódott. Megkóstoltam, és pont olyan finom volt, amilyennek gondoltam. Így aztán mikor Ulmo hazaért, diadalittasan közöltem vele, hogy csináltam cseresznyés császármorzsát! (A lator azt mondta, úgy néz ki, mint a tatárbifsztek. Tényleg úgy nézett ki. :) ) Aztán persze bevallottam a bénázásomat, de ettől még finomat vacsoráztunk. :P

Francba

2011-06-30T02:49:00.002+02:00

Nem érzem tisztességesnek, hogy már a harmadik kedvenc hajnalban (is) sugárzott sorozatomat is levették a műsorról. Először a BSG, aztán az SG Atlantis és most a True Blood. Mivé lesz így a világ...?! :(

Viccesnéni

2011-06-29T09:27:00.004+02:00

Kedden - ha kicsit jobban magamnál vagyok - egészen tűrhetően elszórakoztatott volna a támadónő.

Első körben közölte, hogy nyugodtan adjak málnát, szedret, áfonyát, stb... a gyereknek, nem lesz tőle semmi baja, nem kell passzírozni sem. Kicsit akadékoskodtam, mert eddig sehol nem ezt olvastam, de hát... gyenge voltam és annyira szerettem volna már nyakig málnásan látni. Így kapott 7 pici szemet, amiből 4 és felet rögtön szétkent magán, a maradékot pedig megette. Úgy kb. 30 perc múlva megjelent az első gigászi kiütés az arcán. Lehet, hogy véletlen volt, de úgy döntöttem, inkább még várok a bogyós gyümikkel a támadónői buzdítás ellenére.

A másik nagyszerű ötlete az volt, hogy váltsam ki a tápszert 2*2 dl tejnek megfelelő savanyított tejtermékkel. Meg nézzek utána, hogy mennyi sajt felel meg 2 dl tejnek, az is jó lesz. Aha, aztán meg majd adom neki a jó tanácsokat ingyen...

De a kedvencem az utolsó tanácsa volt. Kezdjek el Vackornak halat adni. Mondom jó - bár még ezt is korainak érzem, de inkább bólogattam, csak szabaduljunk már -, majd csinálok neki tonhalas puffancsot. Nem, az nem jó, a tengeri hal ártalmas az egészségre. WTF?! Aztán eszembe jutott, hogy anno leadott egy ingyenes ismeretterjesztő műsort arról, hogy a tengeri halakba mennyi nehézfém épül be. Úgy döntöttem nem kezdem el firtatni, hogy az édesvízi halak mi mindennel találkoznak életük során. Így csak annyit fűztem hozzá, hogy még meglátom, mert a szálkáktól azért ódzkodom, saját negatív emlékek meg ilyesmik okán. Nem lehet ezt a nőt megfogni vazze, máris kész volt a válasszal! Akkor adjak a gyereknek lazacot, annak nagy a szálkája. Óvatosan visszakérdeztem, hogy jól hallottam-e, de tényleg lazacot mondott. Ezzel csak két problémám van: 1. kibasz drága, 2. iszonyat szaga van, mikor sütöd. (Anno mikor ezt kellett sütnöm külföldi országokban a gyerekeknek volt, hogy napokig nem ment ki a szaga a lakásból. Na, akkor az egészségtudatos anyuka sem erőltette tovább a lazacot, jó volt a tőkehal is.)

Utólag belegondolva még jól is jártam, mert mondhatott volna kaviárt is.

Pihenés... az vajon miii?

2011-06-27T11:35:00.003+02:00

Azt mondják, hogy a hétvége a pihenésé. Biztosan van olyan család, ahol igen, nálunk inkább a kellemetlen meglepetéseké, mivel Andris általában ilyenkor szokott előrukkolni valami idegsejtpusztító új szokással.

Ezt a hétvégét különösen vártam, mivel eléggé le voltam strapálva a hajnali (éjjeli) kelések, frontátvonulások, a fogorvos és a véget nem érő gyerekaseggemben fedőnévre hallgató szeparációs szorongásból kifolyó vég nélküli nyivákolás (hiszti/balhé/cirkusz/aréna/stb...) miatt. Természetesen amikor azt gondolja az ember, hogy ennél rosszabb nem lehet, kiderül, hogy de, lehet.

A cuki Vackorka úgy döntött, hogy már pedig neki nem kell aludni, mert az csak elpocsékolt idő az élet meg rövid, ugye. Így aztán a délelőtti alvást egyszerűen szkippelte. Ugyan egyébként sem örültem volna ennek a fejleménynek, de annak fényében konkrétan kiborulás közeli állapotba kerültem, hogy a gyerek iszonyú fáradt* volt, viszont nem és nem és nem és nem aludt el. Bevetettünk mindent, de csak akkor dőlt ki, amikor szó szerint elájult a fáradtságtól pl. az etetőszékben.

*ergo hisztis, nyűgös, dőlős-borulós, mindennek nekiesős

Aszto show vagy minek hívja magát

2011-06-25T10:47:00.002+02:00

A múlt hétvégén összcsaládilag a tévé képernyője elé kövültünk. Az RTL Klubon* hétvégén délben mindenféle asztromókusok ajánlgatják magukat és tudományukat. Zoltán azonnal lenyűgözött bennünket. Szakterületét tekintve rontásszakértő, és bárhonnan, bárkiről, bármit levesz. Főleg a pénzét, de valamiből élni kell ugye. (Az ő esetében neki tudnám javasolni a kapálást és egyéb napszámos munkát.) Zoltán olyan profi, hogy ilyen szövegeket mond a rontásűzés közben: " mágikus fonalammal elkötöm a negatív energiát" meg "a kártya szerint Irénkén volt valami, de már le is vettem".

A másik nagy kedvenc Alexander mágus. Vele úgy jó egy éve találkoztam először valami egészen késői időpontban enervált csatornaváltogatás következtében. A figura annyira megfoghatatlan, hogy egyszerűen nem bírtam tovább kapcsolni, és elbűvölten ámultam hogyan adja el magát.

Ezen a videón még csak Alexander, a karmikus sorselemző, de gondolom időközben szintet ugrott:

*tudom, kell a pénz, de ennyire?!

Miért van az...

2011-06-24T06:37:00.002+02:00

..., hogy amíg én átlag csak minden 6-7-ik popsitörlőkendőt tudom a tartóból gond nélkül előbányászni, addig a gyerekem teljes csendben és nyugalomban képes az egész csomagot egyenként, gondosan szétrázogatva kiszedni?! :)

Kommentár

2011-06-22T06:51:00.003+02:00

Reggel, hírek.

- Tihanyban bérel villát Brad Pitt, mert ott fogják forgatni az új fimljét.

- Oda ne rohanjak... És mit játszik?

- Visszhangot.

Leginkább a letöltésrül

2011-06-19T10:45:00.006+02:00

Hát az én lelkemet bizony nem rengette meg a Warner irgumburgumozása. Sőt, mondhatni olyannyira feltüzelte a lelkesedésemet, hogy azóta szinte megállás nélkül keresem a letölteni valókat, és mivel lassan egy éve alig-alig vetettem a tekintetemet torrent oldalakra, bizony a bőség zavarában minden sz*rt leszedek. Ráadásul szerintem nem is a premier filmek késleltetése a jó taktika a latrok ellen, hiszen így azok is lefogják tölteni a filmeket, akik eddig türelmetlenül várták őket a mozikban. Így viszont majd bolondok lesznek várni hónapokat. Azt mindenesetre érdekesnek találom, hogy a pocsék, mozis minőség ellen keltek ki magukból a stúdiók, holott a rutinos öreg letöltőrókák inkább várnak pár hónapot a jó minőségű ripekért, mint sem a gagyi kamerás borzalmakkal rongálják a látószervüket.

Amúgy meg csak megvonom a vállamat: a magyar bizony erősen árérzékeny nép. Ha nem annyi lenne a mozijegy ára, amennyi, akkor nyilván többen járnának moziba. Sőt, én a stúdiók helyében elgondolkodnék azon a lehetőségen is - ha már ennyire féltik a zsebüket -, hogy az új filmeket is meglehessen online nézni x pénz fejében. Jelen esetben az x természetesen jóval kevesebb lenne, mint amit a moziban követelnek a jegyért, hiszen így kihagynák a forgalmazókat a jutalékukkal egyetemben, a filmszínház üzemeltetési költségeit, stb... Most valószínűleg többen is felszisszennek, hogy de akkor ez a mozi halálát jelentené (megint). Én meg azt mondom: nem is. Hiszen aki moziba járó ember az úgy is elmegy és megnézi ott, aki pedig letöltené a kétes minőségű premier filmet, az véleményem szerint inkább adna a minőségért cserébe mondjuk 200-300 forintot, mint feltúrja a netet egy verzióért (+ feliratért). (Az más tészta, hogy ha bejön neki a film, akkor mit választ: megveszi gyári dvd-n vagy letölti.)

Ma...

2011-06-18T10:35:00.003+02:00

...éjjel éjfélkor mentünk aludni. Andris negyed 2kor ébredt. Utána 5 körül tudtam visszaaludni. Reggel Andris 7kor kelt.

De legalább nincs az a kimondottan dögmeleg és fúj a szél.

Már megint az a k***a fogzás...

2011-06-13T13:37:00.003+02:00

Természetesen Andrist a háromnapos hétvége első napján érte el az újabb fogzási mizéria.

Hetek óta folyik a nyála és ez az utóbbi pár napban brutális méreteket öltött. Aztán szombat reggel éreztem, hogy kicsit meleg a nyaka, de akkor még nem gondoltam semmi rosszra. Elvégre az utolsó három fog gond és egyéb előjelek nélkül bújt ki, miért lenne ezentúl másképp. (Hááá-há-há...) Aztán tegnap délelőtt a hőemelkedés állandósult, és valamikor délután megkapta az első lázcsillapító kúpot is, mert belázasodott és a hűtőfürdő meg a kanalas cucc semmit nem használt. Ma is ezen a nyomvonalon haladunk, csak most már a hasmenése is van. Ja, és teljesen kiszámíthatatlan a hangulata, bár leginkább nyűgös/hisztis. Szóval holnap gyerekorvos lesz a program.

És az egészben a legesszuperebb az, hogy még csak nem is látszik, melyik az a gengszter fog, ami ezt teszi szegénnyel.

Előrelátó

2011-06-12T09:17:00.001+02:00

Leszedtem a Télikertek, üvegházak építése című könyvet.

Soha nem lehet tudni mikor lesz rá szükségem...

Keserű

2011-06-10T10:13:00.001+02:00

Voltam fogorvosnál. Nincs jó kedvem...

No fotó Madame, no plíz!

2011-06-05T22:23:00.001+02:00

Mondd szépen kisfiam: Orinitomimusz!

2011-06-04T23:12:00.003+02:00

Muszáj volt megvenni. Eme kincset birtokolnom kell, még ha tízezernyi sebből is vérzik eme oktató célú (?) könyvecske. XD

Tudtátok...

2011-06-04T22:35:00.007+02:00

..., hogy az ember genetikai állománya 96%-ban azonos a csimpánzokéval, 75%-ban megegyezik a kutyákéval és 30%-ban a nárciszokéval?

Nincs szuperanyu* (meg kanál sem)

2011-06-02T12:51:00.004+02:00

És akkor most gyónok, mert szarul érzem magam.

Ordítottam a gyerekkel. Nyilván máskor nem szoktam, de egyszerűen elszakadt a cérna, nem bírtam tovább. Hetek óta hajnalban kel és eddig csak az a kicsi vigaszom volt, hogy legalább a nappali alvása kb. rendben van. Erre ma egyszerűen nem akart elaludni délelőtt. Ez még nem ok az ordításra, de amikor másfél órán keresztül azt játszátok, hogy minden létező eddig bevált módon próbálod altatni - még sétálva-ringatva is, ami 12 kilónál már embert próbáló tevékenység -, mert több, mint 2 órája dörzsöli a szemét, ásítozik, lefekszik a földre, szinte folyamatosan nyekereg és pár másodperces szunyókálástól eltekintve nem és nem hajlandó elaludni, akkor valami elpattan ott legbelül.

Miután valamelyest lehiggadtam, elkezdtem megnyugtatni a szintén nem vidám Andrist is, mert minő meglepetés!, az üvöltözéssel csak azt értem el, hogy sírni kezdett. És utána már közel is mert jönni hozzám, mert amíg idegbeteg módon szentségelve futkostam a lakás különböző pontjai között addig csak messziről követett, de egy ponton túl nem jött. Csodás érzés volt, mikor rájöttem, hogy a gyerekem tart tőlem... tényleg... A legkedvesebb gondolat önmagam irányába a felköpök és aláállok volt...

A lecsitítás után a gyerek evett pár falat gyümölcsöt, majd újfent nekikezdett vergődni, de ezúttal el is aludt. A karomban, békésen és kimerülten cumizva. Most is alszik és csak remélni tudom, hogy békésen fog ébredni, különben az önutálatom világméretűvé fog dagadni.

* nem mintha annak tartanám magamat

Heti pazar elképzelés

2011-05-30T09:45:00.005+02:00

Íme a legújabb szuperötlet.

Vagy szülsz 2-3-x gyereket, vagy az egyetlen gyereked max. ált.iskolás koráig kapod a családi pótlékot. Nem tetszik? Akkor szüjjé' bazze! Mer' kétkeresős családban könnyű ám eltartani és felnevelni a kölköket! Anyut mindenhol tárt karokkal várják vissza majd dolgozni, sőt, annyi részmunkaidős állást ajánlanak neki, hogy csak kapkodja a fejét, így az ebből kapott jövedelem csodálatosan kiegészíti majd az elképesztő magasságokba emelt GYES, GYED, stb.. összegét, és imígyen minden rendben lesz! Apu munkahelye meg sohasenem fog becsődölni, és jól kereső melója is lesz örök életébe'!

És az ország házát meg mézeskalácsból fogjuk átépíteni. A boszorkák már benne laknak.

(És már megint azzal jönnek, hogy Európa és Világ... Én meg már megint azzal jövök, hogy magyar árak, magyar fizetések!)

Sírva röhög

2011-05-26T10:38:00.005+02:00

Alapvetően minden józan elgondolással egyet értek, ami az állatok védelmét szolgálja, de az új állatvédelmi koncepcióban vannak akkora baromságok, hogy reggel csak vinnyogni tudtam rajta.

Mert pl. nem lehet a kutyák fülét vágni. Ami valahol igen humánus elképzelés, de egy németjuhász kutya, dobermann, stb... elég mókásan nézne ki a lifegő fülével, ráadául még sérülés veszélyes is. Ugyan akkor a kutyák farkát lehetne vágni 7 napos korukig, mert az szűk helyen borzasztóan sérülékeny dolog ám! Ezek szerint fület nem vágunk, mert az véletlenül sem sérülhet munka közben - mer' ugye vannak valóban dolgozó munkakutyák is - de szűk helyen lehet őket tartani. Értem.

Ebadót csak annak nem kell fizetnie, aki ivartalanítja és chipesíti a kutyáját (egyik sem ingyenes, ugye), illetve menhelyről viszi haza. Szóval ha valaki befogad egy kutyát az utcáról az ráfaragott, mert így is, úgy is fizetnie kell.

Aztán nem fajtája alapján nyilvánítanának veszélyesnek egy kutyát, hanem a viselkedése alapján. Elképzelem hány postás rohan majd feljelenteni Mari nénit, mert az elhízott paneltacskója állandóan betámadja a cipőfűzőjüket.

És így tovább, és így tovább... Lényegében minden felsorolt pontban van valami eget rengető blődség. De ami az egészet komolytalanná teszi, az az, hogy a min. 30 literes akváriumban élő sziámi harcoshalat csak úgy lehet tartani, hogy ne lássa meg a fajtársát vagy a tükörképét, mert különben bestresszel...

Az egy dolog, hogy ezeket hogyan fogják ellenőrizni. (Letojom és gyanítom, hogy leginkább magánemberekről lévén szó, nem is tudják majd maradéktalanul a Nagy Testvér rendszert kiépíteni.)

De attól azért ökölbe szorulnak még a lábujjaim is, hogy ilyen faszságot ráérnek a t. illetékes elvtársak kiötölni, de a gyermek- és családvédelmi törvények meg jószerével csak papíron léteznek. Először talán a meglévő törvényeket kellene rendbe tenni és betartatni (igen, az állatvédelmit is), utána lehetne jönni az ilyen halas úri huncutkodással, baszki már, de komolyan...!

Heti találós

2011-05-25T15:06:00.002+02:00

A minap annyira fáradt voltam, hogy séta közben hosszú-hosszú percekig azon röhögtem, hogy hogyan lehet egy utcát Véglényi utcának nevezni, és milyen pazar érzés lehet ezt megadni lakcímként.

Aztán mikor végig értünk a fentebb megnevezett közterületen újfent rápillantottam az utcatáblára, majd némi szem dörzsölgetés után már magamon röhögtem, mivel brilliáns logikával kikövetkeztettem, hogy a túlvégen egy villanyoszlop volt az egésznek az oka. Kitakarta az utca közepét, én meg automatikusan összeolvastam a maradékot.

Na, ki jön rá, mi volt az eredeti név? :)

Az Élet egy nagy fegyverkezési verseny

2011-05-24T07:25:00.003+02:00

Legalábbis a fiam ezt gondolja. Ennek jegyében ma reggelre a hetedik fogát is kinövesztette.

Farsangkor farkascsapdának fogom öltöztetni. :)

Phűűűűű...

2011-05-21T22:36:00.002+02:00

Andris úgy gondolta, hogy túl kiegyensúlyozott az életünk és azért, hogy ne bízzuk el magunkat a héten újítást vezetett be. Az újítás úgy néz ki, hogy hajnali 2-kor (igen, 02:00-kor) kezdjük el a napot, de mindenképpen fél 5 előtt. Ennek eredményeként lassan már hullafoltosak vagyunk a fáradtságtól. Ugyan mikor nappal elalszik, akkor elméletileg én is tudnék pihenni, de gyakorlatilag ez úgy néz ki, hogy ha felborulok, akkor legkésőbb 10 perc múlva a figyelmemet igényli valamilyen formában, így inkább már meg sem próbálkozom a nappali pihenéssel. A szuperséges éjjeli alvásra a koronát a mai nap tette fel, amikor 2-kor beindította a napot és napközben annyira borzalmasan aludt - vagyis inkább nem aludt - , hogy a nagyon várt margitszigeti talira sem tudtunk elmenni a folyamatos balhézás miatt. Basszafakka...

Azért jó is történt a héten.

A rutin gyerekorvosi ellenőrzésen a mázsálásnál 12,1 kg-ot mutatott a mérleg, ily módon bizonyítást nyert, hogy Sárkányka étvágya rendbe jött. Engedték neki a puhatalpú babacipőt - az más kérdés, hogy most már szandál kellene - és a doktornő továbbra is szerelembe van esve vele.

Tegnap újfent alattomban kibújt a hatodik foga, és gyereknapra kapott egy klassz esernyőre csukható könnyű babakocsit. (Azért tegnap kapta meg, mert ebben szerettük volna elvinni a szigetre.)

A gyöngyhorgolás és én most már nagyon jóban vagyunk, az viszont már biztos, hogy egy normál hosszúságú nyaklánc horgolásához ipari mennyiségű gyöngyöt kell felfűzni. :P

Elégedett (Büszke! :P)

2011-05-15T13:04:00.002+02:00

Hah! Nincs olyan, hogy nagyon kell valami és nem tudom megszerezni - ha fent van a neten! XD

Póráz nélkül és a bottal nem verés esete

2011-05-15T12:20:00.004+02:00

Tegnap a kettes számú nagy kalandban volt részem: elmentem önállóan - Tünde/Elf támogatásával - vásárolni. A dolog apropóját az elmúlt 2 évben erősen leharcolt ruhatáram frissítése adta, aminek már a gondolatától is a hideg rázott. Az indulás meglehetősen simán zajlott, bár szerintem Andris azt hitte, hogy bújócskázok. Szerencsére utána is jól elvoltak a fiúk együtt, nem volt a távollétemből fakadó fennforgás. Csak nekem volt egy darabig szégyenkezős lelkiismeret-furdalásom, de ezen előbb-utóbb csak átlendülök.

Már többször írtam, hogy a ruhavásárlás nekem nem a szórakozás netovábbja, sőt...! Amíg egy elektronikai boltban órákig képes vagyok ténferegni, addig egy ruházati bolton egyszerűen átszaladok, és utána bosszankodva állapítom meg, hogy már megint nincs semmi használható cucc, amit megvennék. Így aztán nagy ravaszul becserkésztem Tündét, hogy nyújtson nekem támogatást életem eme válságos pillanatában. A választás jónak bizonyult, több szempontból is. Egyrészt végig trécseltük az egész procedúrát, másrészt meg őt is hasonló fából faragták, mint engem, így tökéletesen azonosulni tudott a problémáimmal.* Nem turkál a választékban, nem válogat, ami első pillantásra felkelti a figyelmét az jöhet. Végül lőttünk 2 szoknyát (!) és 2 felsőt, így aztán jutalomból megtámadtuk a gyerekruha részleget. Ott kerestünk pizsamát az éjjeli sajtkukacra - ofkorsz nem nyert -, viszont nagyon aranyos dínós rövidgatyás együttest sikerült találni neki. :)

A megpróbáltatás után lottóztunk egyet - nem nyert :/ -, majd bevetettük magunkat a Brendonba, ahol szintén bevásároltunk sok fontos és hasznos kelléket. Közben élénken megcsodáltuk a játékokat, és Tünde percekig játszott egy polippal. :) *árulkodós*

A pénzköltésben elfáradva bevetettük magunkat a fagyizóba, ahol gigászi fagyikelyheket birkóztunk le, közben össze-vissza beszéltünk mindenről, ami eszünkbe jutott. Régen találkoztunk így, na.

Ők voltak azok! :) (a képet loptam Tündétől:P)

Mikor aztán fél 7kor rádöbbentünk, hogy hány óra van, gyors futásnak eredtünk. Hoztam haza is fagyikelyhet a nagyfiúnak, az más kérdés, hogy a hőtartós dobozban szállított cucc fél óra alatt a felismerhetetlenségig eldeformálódott és szétfolyt - aszonták "órákig bírja", de ezt gondolom januárban tesztelték -, de az íze így is finom maradt. :)

Itthon aztán örömködés, játszás, bújás, fürdés, alvás - egészen 2:45-ig. mert akkor okvetlen fel kell ébredni. A radai rossebb tudja miért. Így a mai program a nyűglődés lesz, de legalább reménykedhetünk egy nyugodt éjszakában. Mer' egyszer hopp, máskor kopp, ugye... Tudtam én, hogy büntetésem nem marad el. *sóhaj*

*Ezekről csak annyit, hogy a legutóbbi cipővásárlást életem párjával közösen ejtettük meg, és ott talán sikerült megtalálnom a legendás türelme határát, mikoris egy általa javasolt edzőcipőre kifogásként azt hoztam fel, hogy nagyon fehér a talpa... :P

Informackó :)

2011-05-14T11:50:00.002+02:00

Reggelei riadalom

2011-05-14T08:34:00.001+02:00

Ma reggel csak azért nem tapostam visítva a saját lábamra, mert az utolsó pillanatban rájöttem, hogy a barna pötty a lábfejemen nem hangya, hanem szemölcs.